Közel 1,5 évvel ezelőtt találkoztam Enikővel. Téli szünet volt, a neten szörföltem, amikor valahogy ráakadtam akkori honlapjára, Sághy Enikő – médium, ez kell nekem! Majd ő rendet tesz az én kis káoszos életemben, megmondja a tutit és majd ettől jól kiegyenesedik minden. Majd egy X-szel bezártam a honlapot és el is felejtettem az egészet.

Két hónappal később még nagyobb szarban, mint télen (öngyilkosság különböző módjait fontolgattam elméleti síkon) az egyik reggelen jött az elhatározás: így nem mehet tovább, rendbe kell tennem az életemet, de fogalmam sincs hogyan, majd jön a megoldás… és elmentem dolgozni.

Még aznap este megint felugrott Enikő, de most már a YouTube-on. Belehallgattam a videóiba randomszerűen és megállapítottam, hogy egész okosakat mond, ha lesz időm, meghallgatom.

Pár nappal később lett időm a „Teremtő Önismeret a Kvantumfizika fényében” c. előadást végighallgatni. A reakcióim izgalmasnak tűntek és felvillanyoztak! – „Nem hiszem el! Ez a Nő hozzám beszél, az én nyelvemen szól, van benne logika és értek mindent, amit mond!”

Majd, a „Tudatosság” meditációval kezdtem meditálni. Az első 2-3 alkalommal semmi nem történt. Aztán becsapott a villám! Megéreztem és megláttam, mit akarok igazán: Szeretni – egyvalakit, bárkit, mindenkit! De mivel nem hittem magamban, elmentem Enikőhöz egy személyes konzultációra.

Konkrét elképzelése volt az egomnak, hogy ott mit fogok kapni: teljes megerősítést mindabban, amit elvárok a sorsomtól! Például, ha a meditációkat végzem, megváltozik az energetikám (azt nem tudom hogyan, de ezt mondják, tehát biztos így van) és az élethelyzetek az elképzeléseim szerint fognak megoldódni, ami azt jelenti, hogy a minden gondomat, problémámat és nyomorúságomat okozó személy, majd szépen balfenéken kicsúszik az életemből szinte észrevétlenül. A konzultáción nem így történt. Az itthon kapott képeim, érzéseim nem kaptak megerősítést, amitől én közel egy napig nem tértem magamhoz! „Á, szar az egész, biztos az elmém játszik, az nem lehet, ez így nem lehet, teljességgel kizárt!” De valami hátul piszkált, mi van, ha mégis ez a valóság??? Valamit érezhettem, éreznem kellett, mert a meditációkat folytattam továbbra is, persze teljes kétkedéssel. Hát időm van, ingyen mozizok.

Egészen addig, amíg pár héttel később jelentkeztem a Teremtő Önismeret tanfolyamra, azzal az elgondolással, hogy: annyi mindenhol jártam már, annyi pénzt elköltöttem már, ez is bele fog férni és ki tudja, talán még hasznom is lesz belőle.

Azt sejtettem, hogy a tökéletesnek hitt énem nem tökéletes, hiszen vannak olyan dolgok, amik nem klappoltak az életemben, bármennyire is görcsöltem rajtuk. De hogy ennyire „gázos” legyek, azt nem gondoltam volna! Hisztis, sértődékeny, dührohamos, gőgös, kishitű, erőszakos, figyeleméhes, harsány, önző és folytathatnám a sort.

Az első oktatási alkalom után megéreztem azt, amiről az ÉLET és az ittlétünk szól, de nem raktam össze a mozaik darabkáit még. Viszont elkezdtem kőkeményen dolgozni magamban. Enikő könyveit és CD-it beszereztem, neten fellelhető minden előadást és meditációt letöltöttem, majd 3-4 hónapon át minden reggel minimum fél óra meditáció – önmunka. Hétvégén több, volt, hogy naponta többször is.

Egyre több minden nyílt meg, kezdtem rálátni magamban magamra, hogy mit, miért csináltam. Az okokra, az okozatokra és hogy egy-egy árnyékén tulajdonságommal mennyi kárt okoztam másoknak és saját magamnak.

Az egyik legnagyobb fordulópont a tanfolyam kezdete után 3 hónappal volt. Enikőhöz mentem egyéni konzultációra, melynek keretében előadtam ismét a panaszáradataimat. Elkezdte tükrözni játszmáim sokaságát, felhívta a figyelmemet arra, mit, miért működtetek, milyen vagyok. Elmondta, hogy a figyelem- és szeretetéhségem hogyan zsigereli ki a környezetemet és vezet fájdalmas, csalódásokkal teli élethelyzetekhez. Ok-okozat. Végre beemeltem, óriási felismerés volt! De igazából a hatalmas, eget-földet megrázó meditációban állt össze bennem a velem való történések mozaikjainak egy nagyobb darabkája és láttam át egy pillanat alatt az egész életemet, hogy hol és hogyan gáncsoltam el magamat.

Otthon folytattam a meditációkat, bár a lendület kissé csökkent, mert azt hittem, most már végre egyenesben vagyok. De rá kellett jönnöm, hogy nem lehet lazsálni, mert megbosszulja önmagát a henyélés. Akinek lélekmagjában az önmegismerés kódként él és már egyszer rátért az önismeret útjára, jó, ha nem áll le és főleg nem tér le róla, azaz, nyitott és éber marad önmagára.

A következő nagyobb áttörésre 3-4 hónapot várni kellett: a tanfolyam befejezése tette fel az „i”-re a pontot. Teljesen kiütődött az elmém akarása, okoskodása, gondolatainak kettőssége, kétsége. Nem tudom hogyan történt, mert alig volt az elmém jelen, de ami végbement bennem, az maga a csoda! Olyan, mintha felébredtem volna! Olyan, mintha azzá a NŐ-vé váltam volna, mint aki mindig is lenni szerettem volna! Azóta sokat vagyok az egyensúlyi pontomban, az egység állapotában. Tudatos vagyok, amikor kibillenek és észreveszem, azonnal megvizsgálom magamat, hogy ezt a tanítást miért kértem. Már nem másokat hibáztatok, hanem magamban keresem és találom meg a hibát. Már magamat változtatom és nem a világot akarom olyanra görbíteni, amilyennek én gondolom, hogy lennie kellene.

Nagyon nagy utat kellett ehhez bejárnom, hatalmas erő és bátorság kellett ahhoz, hogy önmagam árnyékaival szembenézzek és önmagam egoját meghaladjam. Hál’ Istennek nagyobb volt az elkeseredettség, a zűrzavar, a változtatni akarás, mint az ego menekülési kényszere. Hatalmas nagy volt a változtatni akarás bennem!

Kívánom mindenkinek, hogy mielőbb ébredjen öntudatra, ne kelljen megélnie mindazt, ahonnan én fordultam vissza!

T.

Előző bejegyzés
Következő bejegyzés

Mit indított meg Benned?

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.