Szeretettel továbbítom Nektek levelezésemet, amit egy kedves fiatal Anyukával folytattam.

Ahhoz, hogy mélyebben lássátok Kati meditációs írását, beavatlak Benneteket az előzményekbe is.

Mielőtt Kati a lenti leveleket írta, egy komoly beszélgetés történt kettőnk között.

A Teremtő Önismeret oktatás három napos elvonulásán éreztem ellenállását, zavartságát felém, amit reméltem, hogy az elbúcsúzásig felold. Nem így történt. Vártam a megfelelő pillanatra, amikor tisztázni tudom ezt Vele és megkérhetem arra, hogy nézze meg, miért menekül előlem, azaz ki az, aki menekül Benne? Láttam a leveleit, amiket egy zárt csoportba írt. Feltűnt, nem meri egyértelműen felvállalni azt a mediális képességet, ami elkezdett megnyílni Benne. Ekkor éreztem, hogy lépnem kell. Fel kell hívnom a figyelmét az egyértelműségre, az őszinteségre és arra, hogy jelen készségét tudatosítsa, kerüljön tudatába a most megnyíló képességeinek. Nőjön fel erre a készségi szintre. Ne szégyellje, ne tagadja, ne rejtegesse véka alá. Új jövőjének alapjaként, most egyértelműsítenie kell hitét.

Beszélgettünk félelmeiről, kétségeiről. Az idő elérkezett, megkértem, emelt rezgésszinten mélytudatban vegyen maga elé és Felsőbb Énjét kérje, mutassa meg, mit érez, mi megy Benne végbe, ha rám néz.

Kati levele:

Meditáció: Felsőbb Énemmel való összekapcsolódás után elképzeltem magam elé Enikőt. Körbejártam, a vége felé elé is álltam, s hosszasan a szemébe néztem. Megnéztem az érzéseim iránta: Enikőt egy szűk henger alakú fal vette körül, s a falon kívül voltam én, magamat megkötözve láttam. Éreztem a félelmet, a halálfélelmet, elfojtott szeretetet, elfojtott hálát, erős szégyenérzetet. Szégyelltem a bennem lévő érzéseket, azt, hogy nem merem felvállalni. Azt is, hogy a félelem mellett rettegés is van attól, hogy kiderülnek a valós érzéseim. Egy nagyon erős vonzást is éreztem feléje, aminek az erejétől rettegtem. Utána feljött az, hogy mekkora szeretet-erőm van, amit elfojtok vagy leplezek vagy elfalazok és szégyenkezem miatta, félek megnyilvánítani. Félek a megszégyenüléstől, félek a mély, erős érzéseimtől, félek a megnemértettségtől, az elutasítástól. A menekülés érzése is jött mint árnyékén és egy kis bűntudat, kisebbrendűség. Legmegrendítőbb azzal volt szembesülnöm, hogy a saját szeretetem erejétől félek és szégyellem.

Majd megjelent az az átlátszó szeretet-hullám, amit az elvonuláson éreztem. Eggyé váltam a szeretet-hullámmal, s ráengedtem mindarra, amivel szembesültem és Enikőre is, az arany szinuszt is. Aztán újra Enikő elé álltam, hogy most ebből az állapotból megéljem az érzéseim felé. A fal addigra eltűnt. Megfogtam a kezét és rátettem a mellkasomra, a szívemre és én is rátettem a kezem a szívére. Ezen a ponton már elfogynak a szavak…, hogy leírhassam azt a szeretetet, amit megéltünk…, összekapcsolódtunk, eggyé váltunk…, aztán már egy körülírhatatlan gyönyörűséges érzésben voltam. Láttam, ahogy folynak a könnyei és megsimítottam az arcát. Mindkettőnkben éreztem a hálát, a köszönetet, a szeretetet.

Ami még érdekes volt, hogy a végén, amikor szeretetté váltunk, kétszer éreztem kellemes bizsergést a testemen, amit tudatosítottam.

Eddig tart Kati meditációja, de kaptam még egy levelet Tőle, ezt is szeretném megosztani Veletek, hogy lássátok a fejlődésének lépéseit, milyen szépen simul a lélek, alakul át a félelem igazi érzésekké:

Enikő, hálásan köszönöm Neked, hogy megkértél erre a meditációra. Valamilyen „áttörést” hozott, mert először volt, hogy egyedül meditálva, ennyire mély és erős érzések nyíltak bennem a meditációm során. Most nem volt kétségem afelől, hogy a Felsőbb Énemmel kapcsolódtam, s ennek erejét egyedül is megtapasztalhattam. Ez mutatta azt a minőséget, amihez már tudtam utána viszonyítani, hogy „milyennek kell lennie” ennek a kapcsolódásnak a Felsőbb Énemmel.

Ezóta a meditáció óta „érzem” azt, hogy a meditációimmal haladok. Elkezdtem ráérezni az ízére. Kezdem érezni a magentázások után a lelki megkönnyebbüléseket, kezdek tudni különbséget tenni a meditációim minőségében. Ezzel egyidejűleg érzem, hogy erősödik a Hitem és a Fényem. Azt is megéreztem, hogy milyen fontos az elszántságom, aminek erejével „belemegyek”, érzem annak mentén jön és nyílik a mélység. Nagyon jó érzés, hogy elindultam. Lehet fura, de nekem ezzel a meditációval indult el a Teremtő Önismeret.

Végtelenül Köszönöm, Végtelen Hála és Végtelen Áldás „hogy utamra indítottál!” Nekem a jelen életemben és élethelyzetemben ez rengeteget, rengeteget jelent és óriási tartást ad. Szeretettel ölellek, szép napokat és még szebbeket! Kati

KÖSZÖNÖM! Enikő

Előző bejegyzés
Következő bejegyzés

Mit indított meg Benned?

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.