A tegnapi nap újabb csodát hozott nekem. Reggel korán keltem, s miközben a naptáramba írtam, elkezdtek jönni az érzésekkel a gondolatok: az, hogy én a baráti kapcsolataimban voltam és vagyok függő. Előttem megjelent sorban azon barátnők arca, akikkel ilyen kapcsolatban voltam. Aztán az jött érzésben, hogy a feltétel nélküli bizalmamat, hitemet adtam nekik, amit magamnak kellett volna adnom. Éreztem lelkemben azt a “keserízt” , mintha megcsaltam volna magam. Azt az óriási erőt és hitet, ami bennem volt, kiszórtam másoknak. Bálványokba fektettem, halott, nem élő dolgokba. S éltettem a bábokat. De mindig új báb jött, mert lelkem mélyén hiányzott a teljesség. Most kezdem átérezni, mekkora tiszteletlenség ez saját lényemmel, saját énemmel. Mekkora Szentségtörés ez! Ez az, aminek lejárt az ideje! Lejárt az ideje a vakhitnek, a bálványimádásnak, a kihelyezett, feltétel nélküli bizalomnak. “Amíg nem vonom vissza az erőimet minden ilyen kapcsolatból, nem maradhatok fent.” (A Teremtő Önismeret oktatásán kitöltött tesztre vonatkoztatva kaptam az egészet). Hálát éreztem a lelkem magjában, hogy Felsőbb Énem ezt így “készen tálcán odaadta most nekem”. Egóm megkérdőjelezte persze, ezért úgy gondoltam, még egyszer meg fogom nézni meditációban, hisz ez volt a házi feladatom.

Ebéd után, amikor elaludtak a gyerekek, megnéztem:

Először anyuval való feszülésem árnyék-énjei nyíltak, s azokat magentáztam, alkímiáztam. Látom, hogy ugyanazt csinálom a gyerekeimmel, amit anyu velem: nem bízok bennük, „én jobban tudom, majd én megcsinálom” séma, amivel degradálom őket, úgy, ahogy engem anyu. Uralkodás, kontrollálás mások felett.
Majd kértem Felsőbb Énem, mutassa meg mi tart függésben és mit jelent számomra az a faág, amit fogok a teszt-képen. Nálam a Teremtő erőt szimbolizálja. Ami a függés nálam: a mások teremtő ereje, akik mernek vele élni, és én az érzékenységemmel ezt megérzem, majd kapcsolódom hozzájuk. Magabiztos, karizmatikus emberekkel. Oka: gyerekkoromban letörték a hitem és ez volt a túlélőprogramom. (Itt kaptam meg, hogy a szüleim sem tudták miből adni, ahogy én sem tudom/tudtam adni a gyerekeimnek a hitet.) Valaki mindig kellett. Már gyerekkoromtól az érzékenységemmel kapcsolódtam a másikhoz, s éltem meg, illetve próbáltam megélni a magabiztosságot, az önbizalmat, a hitet. Azt a hitet éreztem, amit a másik hitt. Abban bíztam, amiben a másik bízott. Mindent készen vettem át a másiktól. Így váltam egy bábbá. Az egész eddigi életemet, a 38 évemet átitattam a feltételnélküli szeretet arany szinusz-görbéjével, majd magam elé vettem a barátnőimet. Mélytudaton elmondtam nekik, hogy minek mentén működött velük eddig a kapcsolatom. S azt is, hogy ezt most ismertem fel, tovább már nem használhatom egóm játszmáját ezzel a túlélőprogrammal, lejárt az ideje. Karjaimba engedtem a Napnak aranyát, kezembe gyémántollót kaptam és a hozzájuk fűződő kötelékeket Felsőbb Énem mindegyikükkel elvágta. Felszabadulva, mindenkinek megmutattam saját útját, hogy elindulhatnak rajta, s elengedtem őket a feltétel nélküli szeretettel. Aztán magam elé vettem a magam útját, s elindultam rajta belső hitemmel, bizonyosságommal, a magam belső biztonságérzésével. Körülöttem láttam, vagy érzékeltem inkább az emberek változását, reakcióikat, megnyilvánulásaikat. Tudatosítottam magamban, hogy ezen az úton Felsőbb Énem vezérel a belső hitem erejével, s hogy erről az útról nem térek le, bármi is van körülöttem.

Csodálatos, hogy reggel már kaptam gondolatokat, amik a meditációval is “összeegyeztek”. Éreztem utána napközben a lelki megkönnyebbülést. És éreztem azt is a lélekmagomban, hogy erősödött a hitem, s a szerethetőségem. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ezt most a készségemnek megfelelően megoldhattam és lerakhattam. Érzem azt is, hogy egy fontos mérföldkőhöz érkeztem. Köszönöm Magamnak és Köszönöm Neked!

Előző bejegyzés
Következő bejegyzés

Mit indított meg Benned?

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.