Alkalmanként elvégzem a zárt csoportos novemberi blokkoldás meditációt, mindig nagyon jó szokott lenni, olyan erős az energiája.
„A külvilág és én” előadásod is nagyon tetszik, azt is többször meghallgattam már, olyan szépen végigvezeted az embert, még mindig jócskán van bennem hárítás, ezért, ezt előszeretettel emelem a tudatomba – lelkembe, olyan szépen nyakon csíp.

A sok apróság mellett, amit magamért tettem, volt egy olyan alkalom, amikor magentázni indultam valamelyik élethelyzetemet és Felsőbb Énem beavatást és tanítást adott egyszerre. A Teremtő Önismeret oktatás elvégzése óta ez volt az egyik legnagyobb élmény számomra, szeretném is megosztani veled, s persze a többiekkel is. Leírtam a füzetembe, de csak halovány lenyomata a megélésemnek:
2020. január 8.
Előjött bennem a „hp.” énem, puffogtam, háborogtam belül. Mire fölértem a szobámba a fotelomba meditálni, addigra drasztikusan „szétestem”. Először a magentába mentem és belélegeztem a lélekmagomba… szinte leírhatatlan ami történt velem. Fájdalmak törtek fel belőlem, s közben átfutott egész testemen a bizsergés. Felsőbb Énem beszélt hozzám kristálytisztán. Tanított és beavatott egyszerre. Enikő sokszor beszéltél már arról, hogy nem az árnyékaink vagyunk. Ezt mutatta meg Felsőbb Énem úgy, hogy egyszerre éltem és éreztem át, megértettem és magamba emeltem. Megmutatta, hogy olyan valamivel kínzom magam, ami SOHA nem létezett. Ezzel szembesülni, s ezt meglátni az egypontomból teljesen más, mint az elmém kétsíkúságának szintjén tudni. Ez tényleg olyan, mint amikor fénybe borul minden agysejted és valami olyat látsz meg, amire addig nem voltál képes. Zsenialitás. Isteni Énünk zsenialitása. Szembesített azzal, hogy én nem a cselekedeteim vagyok, bármit is teszek. Láttatta velem, ahogy ítélkezem magam felett, s azt, ahogyan meghatározom magam a tetteim által. Többször feltette a kérdést, melynek súlya volt: „ki vagy te?” „Ki vagyok én?” Ekkor azt láttam, vagy az árnyékaimra nézek s azonosulok velük, s szenvedek és büntetek, vagy arra nézek aki VAGYOK, a lélekmagomban élő fényre. Olyan kristálytiszta volt minden. A kettő között ott a választásom. A régi énemmel azonosulok vagy tudom, hogy valójában ki VAGYOK. Felsőbb Énem rámutatott a lélekmagomra: „nincs más dolgod, csak ide figyelni. Ha csak ezt az egyet csinálod, elvezetlek önmagad megváltásához”. A Krisztusi energiát éreztem közeledni, majd azt, ahogy Jézus a két tenyerét felfelé tartva átfogja lélekmagom fényét, egy lángot formálva. Egy mantrát mondatott velem: „ébredj öntudatra”. S én sokszor elmondtam lélekmagomnak, ébresztettem magam. Közben átjárt a melegség, a kegyelem érzése. Úgy éreztem elolvadok attól, amit kapok. Még a kis Jézust tartó Szűz Mária képe is megjelent. Aztán hajnali álmomra kértem „magyarázatot” Felsőbb Énemtől: „ha felvállalod azt, aki vagy, akkor nem érhet el senki és semmi!”

E beavatásnak, tanításnak a hatását napokig éreztem. Fel tudtam idézni azt a képet és át tudtam élni azt az állapotot, melegséget, ahogy Jézus két tenyerében tartotta a fényem.

Enikő, nagyon sokszor érezlek a lelkemhez közel, jó érzés tudni, hogy kint a nap melegében fürdőzhetsz, s azt is jó tudni, hogy jössz haza, s nagyon várunk HAZA, szeretettel, Mindannyian. Olyan jó, hogy vagy.

Előző bejegyzés

Mit indított meg Benned?

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.