Mifelénk az úgy volt

Mifelénk az úgy volt,

hogy az „Adjon Isten!” és az „Isten hozott!” köszönéssel fogadtuk a másik embert, ezzel adva a tiszteletet. Ezért nem történt meg, hogy elutasítón hátat fordítottak-, vagy lenézőn semmibe vettek volna. Mert, ahogy a közmondás is mondja: „Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten!”

Mifelénk az úgy volt,

hogy megvártuk a másik ember beszédét, befogadtuk mondandóját, megéreztük lelkét. Megéreztük, mi megy benne végbe, mi mondanivalójának tétje, célja, mi az, amiért a sors összehozott minket vele. Így került megértésre bennünk a másik ember élete.

Mifelénk az úgy volt,

ha bárki bajban volt és ez a tudomásunkra jutott, minden erőnkkel és hitünkkel bizalmat szavaztunk neki, sőt anyagi javainkkal is erősítettük őt, hogy mielőbb talpra állhasson.

Mert mifelénk az úgy volt,

hogy senki nem élt vissza a másik jóságával, pénzével, hitével. Amint tudott talpra állt és máris adta tovább a kapott segítséget annak, aki éppen rászorult. Mindenki abban lelte örömét, ha örülni látta ismerősét, kedvesét.

Mert mifelénk az úgy volt,

hogy a lelkiismeretünk tiszta volt. Nem tettünk senki ellen, nem hazudtunk, loptunk, egyértelműek, őszinték voltunk. Őszinteségünkért őszinteséggel fizettek, a szó szentségén ígértek.

Mifelénk

az élet egyszerű, szerény és tiszta volt. Az igényünk pont annyi volt, mint amennyit a lehetőség adott.

Majd amikor a belső értékrend fontosságát felváltották a külsőségek iránti vágyak, felborult az egyensúly. Már nincs „Isten hozott!”

Az ego elszállt a birtoklás akarásával, a külsőségek, a pénz, a látszatvilág illúziójának fetisizálásával. A valós érzelem is, ami az egyetemes, feltétel nélküli szeretet három aspektusán való érzés: a megbocsátás, az elfogadás, az elengedés, a felszínesség könnyű prédájává vált.
Az emberek a türelmet, a tiszteletet nem gyakorolják.
Egymás szavába vágnak, meg sem várva, mit mond a másik. Összevesznek a semmin.

A bajba jutottat nem emeli fel senki, sőt kárörvendőn néznek rá, örvendve: ha nekem nem jó, ne legyen jó neked sem! S ha valaki mégis kezét nyújtja, hogy segítsen, amikor a bajba jutott talpra áll, a hála helyett segítőjére kígyót, békát kiabál, nehogy a segítséget meg kelljen köszönnie.

Nincs lelkiismeretfurdalása senkinek, ha nem tartja be a magának vagy a másiknak tett ígéretet. Túl erős a külsőségek iránti vágy hangja, ahogy az ego így vagy úgy a kiválasztott személyt vagy tárgyat birtokolni akarja. A lélek húrján, a szeretet finom hangján ismeretlenné válik az ember önmaga előtt. Az ego játszmáján, libikókáján már nem tud eligazodni önmagán.

Könnyebb az ösztön világán, az asztrál síkján, az elme alacsony tudatán a megszokások jól bevált mezsgyéjén járni, a pénzt imádni, az anyagot markolni, halmozni, mint tudatosan figyelemmel kísérni a tudat magas síkján a lélek belső hangján működő valós értékrendet, érzelmet, a tisztességet, tiszteletet, empátiát, elfogadó szeretetet.

Pedig, ha a fókuszom ennek állapotán tartom, bennem a nagy betűs EMBER valósul meg minden pillanaton. Majd, ahogy mind jobban tágul a tudatom, ismerem fel az Isteni vénán hozott tehetségem, tudásom, amit a cselekvéseimben, az alkotásaimmal megvalósítom. Ehhez az anyag szolgál eszközül, így a lelkem ígérete az anyagon beteljesül!

2024.02.16. 08:52
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat