„Az ellentétek vonzzák egymást” és „a hasonló, hasonlót vonz” energiatörvények igazsága és működése:
Az első variáció:
Két – teljesen különböző tulajdonságú – ember úgy kapcsolódik egymáshoz, mintha egy rúd két ellentétes végében állnának és onnan tükröznék egymásnak árnyék-én tulajdonságaikat. Ha nincs egymás iránt elfogadó szeretet, tisztelet, kapcsolatuk kátyúba futhat az egok állandó csatározása miatt.
Ha viszont él bennük a szeretet, a tisztelet, az empátia a másik iránt, akkor egymás által tudnak csiszolódni, változni, nemesedni, ahogy az ego fokozatosan alázattá válik. Amint lerakják egojuk hatalmának akarását, akarásának hatalmát, mind közelebb kerülnek a rúd középpontjában egymáshoz, ez pedig azt jelenti, hogy megérkeznek a saját középpontjukba, ősvalójukba. Ahogy tudatosították az önsorsrontó tulajdonságaikat, felülírták azokat az önismerettel, tudatosul mindkettőjükben, hogy nincs már szükségük a hatalmi drámákra, energia-játszmákra, az ego túlélőprogramján futó árnyék-én tulajdonságaikra. Tudatossá válnak. Ezzel véget ér „az ellentétek vonzzák egymást” és létrejön „a hasonló, hasonlót vonz” energia működése.
Ennek hozadéka, az élet ajándéka: a belső béke nyugalma, az empátia, az egymásért tevés öröme, az a megnyugtató érzés, hogy önmagukban hazataláltak. Teljes az önértékük, tudatába kerültek annak, hogy szerethetőek, elfogadják adott készségük szintjén önmaguk fényét és árnyékaikat, mint ahogy a másikét.
A második variáció:
Amikor mindkét embernek hasonlóak az árnyék-én tulajdonságai, hasonló készségi szinten vannak, akkor „a hasonló, hasonlót vonz” energiatörvény jut érvényre, DE nem a rúd középpontjában állva, hanem a rúd két végén várva néznek egymásra és tükrözik saját árnyék-én tulajdonságaikat a másikra. Igen ám, csakhogy ők ugyanazokban a megszokott játszmákban tapicskolnak, ezért többnyire nem is veszik észre, hogy egyhelyben állnak, nem változnak. Mivel az élethelyzetek annyira nem rosszak számukra, hogy tegyenek bármit is a változásért, így kapcsolatuk elsekélyesedik.
Ha viszont valamelyikük, vagy mindketten felébrednek, hogy ez nem az az élet, amit ígértek, elkezdenek az önismeret útján járva tudatossá válni, ők is eljuthatnak a rúd közepébe, azaz saját lelkük eredőjébe. Az önmegismeréshez enyhébb eszközöket kapnak, mint azok, akik saját ellentétüket hívták be tükörnek. Amikor tudatossá válva lelkük középpontjába érnek, hálásak lesznek egymásnak, önmaguknak, jó sorsukért, hogy nem volt semmi külső kényszerítő körülmény, fájdalmas élethelyzet, ami kényszerítette volna őket, hogy az önismeret útjára lépjenek, „csupán” megnyílt bennük az az erő, ami emlékeztette őket a lelkükben élő ígéretre: hogy az Isteni lényük kibontakoztatása, az önmegvalósítás az élet számukra!
A harmadik variáció, ami a fentiek készségén jön létre:
Amikor a fenti két minőséget megtapasztalva valaki elérte a rúd középpontjában az egység állapotát és az életét emelkedett szellemi síkon, az egyetemes szeretet állapotán éli, akkor „a hasonló, hasonlót vonz” energiatörvény értelmében hasonló partnert hív életébe. Nem a rúd két végében állva találkoznak, hanem kettejük készségének letisztult energiaterében, a középpont egységében, ahol már nem a játszmák, energiarablások tartják fent a kapcsolatot, hanem a kölcsönös tisztelet, szeretet, egymás megbecsülése, őszinte, örömmel teli egymásra figyelés, egymás iránt a hála érzése.
Az élet ajándék számukra, s ide eljutva ismerik fel, hogy az előző életeikkel, s a jelennel mintegy elkészülve, térhetnek majd vissza az örök létezés rezgésébe, ahonnan már nem lesz kötelező visszaszületni, mert nincs karma, ami miatt kötelező volna. Fejlődésük spirálját végigjárták, sorsukat beteljesítve térnek valós otthonukba HAZA.
