A mai világ új vívmányai, a közösségi média eszközei, mint a YouTube, a Facebook, az Instagram, a TikTok, stb. nem más, mint az:
ÖNISMERET szín-háza!
Az út kezdetén senki nem volt azzal tisztában, mit fog hozni a jövőben az emberek szokásainak, magánéletének a világgal való megosztása.
Amikor az egyik ember a másikkal megosztja életének különféle történéseit, mintegy megnyitja otthonának ajtaját, szokásainak sokaságát, intim szféráját, nem gondol arra, hogy e megosztással a vélemények, ítéletek áradata indul útjára. Az önismeret hiánya és az energiatörvények nem ismerete, fájdalmas tapasztalatokhoz segíthet, vagy taníthat mindannyiunkat.
De milyen okok rejlhetnek amögött, amiért kiposztolom életem egy-egy „darabkáját”?!
Talán nincs elég inger az életemben, s hogy valami történjen, gyártok egy híranyagot, gyorsan közzéteszem és alig várom, hogy csámcsoghassak a válaszokon. Végre valamivel az időm eltölthetem. Azzal áltatom magam, hogy „élem az életem”.
Vagy talán energiavámpír vagyok és szeretném felhívni magamra mások figyelmét, hogy energiához jussak? Minden eszköz szent számomra, csak középpontban legyek?! A figyelem fókusza csak ÉN legyek! Rengeteg híranyagot posztolok, bár lehet, hogy fele sem igaz, figyelmet szerzek, másoktól energiát veszek, majd, mint aki jól végezte dolgát, olvasom mások kritikáját. Minél több legyen, mindegy, hogy milyen, hiszen a lényeg, hogy mindenki velem foglalkozzon. De ha még ez sem elég, kiemelek a kritikákból olyat, ami sértő és a védekezés fegyverével egy újabb energiarabló hadjáratot indítok el, amibe mind több érdeklődőt vonok be. Már nincs cél, nincs eredendő téma, a fő, hogy minél több ember figyelmét megszerezzem! Azzal áltatom magam, hogy „szép az életem”, vagy, sajnáltatom magam, hogy „senki nem ért meg engem”!
Van, hogy nem posztolok, csak vélelmezek, ítélek, névvel vagy név nélkül a másik életébe lépek. A bennem szunnyadó irigység érzése, boldog tudattal vesz részt e „semmiben”. A fájdalmas kín, amikor látom, mennyivel jobb, szebb, gazdagabb a másik ember, felbőszít. Gyűlöletem nagysága, tudatom beszűkültsége határozza meg gonosz erőim eszközeit.
Ha nincs morál bennem, ha nincs tiszta értékrendem, ha kegyetlen példa van előttem, ha az ösztön világa, az állati tulajdonságok sokasága biztosította túlélésem, nincs semmi, ami szent volna számomra, elindul a lavina. A kegyetlen és hazug vádjaim keresik és meglelik áldozatukat, hogy húsukba vájjon. Örömöt az okoz, ha minél nagyobb fájdalmat okozok olyanoknak, akiknek életük ragyog, teljes. Ha valakin túl nagy csapást mérek, az ítéletem által mindent romba döntök, amit felépített, ha megszégyenülve alul marad a véleményem miatt, akkor az egom megnyugszik kárörvendőn! Azzal áltatom magam, hogy győztem! Azt is érzem, micsoda erő van bennem, hiszen a bosszúm sikerre vittem!
Sorolhatnám árnyék-személyiségeink sokaságát, a rengeteg játszmát, ami alacsony tudaton beteljesíti önmagát!
DE, hiába minden ármány, rosszindulat, galád erő, ha a célpont, a kiszemelt áldozat ISMERI ÖNMAGÁT!
Ha életem célja a szolgálat tevése és egy bizonyos munka végzését reklámként adom hírül, hogy: „Íme, lelkem teremtő erejével véghez vittem, szeretettel elkészítettem, rendelkezz vele, vegyed, vigyed!” Joggal állíthatom, hogy: „Szép az élet!”
Mert, az, aki felnőtt emberként teríti ki életét a világ elé, tudatában van, hogy e döntést saját maga hozta meg sorsa felett, és azt is tudja, hogy a döntésének eredményéhez, a válaszreakciókhoz fel kell nőnie. Bármilyen hírt tett közzé, tudja miért tette, mi a célja vele ezért nem sérti, ha bárki, bármit rávetít. Élete történéseit amikor másokkal megosztja, tudja, hogy minden ember más tudati szinten él. Azt is tudja, hogy azok, akiknek alacsony a tudatszintje, az ego túlélőprogramján az asztrál, ösztön síkján reagálnak.
Ha tudatában vagyok, ki vagyok valójában, mert önmagam ismerem, ha bárki reakciója, véleménye bántó, de igaz, köszönettel elfogadom, s ha pedig nem igaz, tudomásul veszem, tiszteletben tartom a másik ember adott készségének szintjét. Mindenki a saját lelkiismeretével számol el.
S ha azt tudom, mert önmagam ismerem, hogy nem viselem jól mások véleményét, nem posztolok ki semmit magamról.
Végtelenül egyszerű és nagyszerű!
