Életek 1.

Az alább írt blog szövegét csak azoknak ajánlom elolvasásra, akik már komolyabb energiákat fordítottak önmaguk megismerésére.

Szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, ha a leírt élethelyzet bárki életével hasonlóságot mutatna, az a „véletlen” műve. Az elmúlt médiumi munkám 27 évének a sok-sok hasonló élet, az árnyék-én tulajdonságok azonossága, az energiatörvények együttes összessége tükröződik vissza minden egyes leírt történetben. A „Mindenható”, a „Gondviselő” segített munkám végzésében, s mint azt tudjuk, „Ő” soha nem sugall semmit cél nélkül. Köszönet és hála érte!

***

A nő valamikor régen úgy érezte, kiszaladt az időből, már nem tud férjhez menni és gyereket szülni. Gyereket pedig mindenáron akart. Ekkor hozta meg a döntést, kiszemel magának egy számára szimpatikus férfit és megkéri, engedje meg, hogy gyermeke legyen tőle.

Az elképzelt férfit megtalálta, aki békés, nyugodt családi életet élt feleségével és gyermekeivel. A férfi igent mondott a nő kérésére, de az volt a kikötése, a nő fogadja el, hogy a megszületendő gyermekének nem adja a nevét, nem vállalja fel sehol és azt kérte, soha ne keresse, ne mutassa meg közös gyermeküket. A nő igent mondott, megesküdött, soha nem fogja felkeresni gyermekének apját.

A nő mindaddig állta a szavát, amíg pár év múlva egy menthetetlen betegsége lett. Felkereste a gyermek apját, követelte tőle, ha ő meghal, nevelje fel közös gyermeküket. A férfi elzárkózott, nem szerette volna szétverni családi békéjét és emlékeztette a nőt az ígéreteire.

Ekkor keresett fel, hogy mit tegyen?!

Az egyetemes igazság fényében felismerte az eddigi életére jellemző árnyék-én tulajdonságait: a szembesülés előli menekülését, a sorsa feletti felelősség fel nem vállalását, önzését, önpusztító erőit, öntörvényű egojának játszmáit és főleg azt, hogy gyermekkorától fogva hogyan kínozta a környezetét az állandó szeretetéhségével. Egoja egész életében azzal ámította, azt hazudta, hogy édesanyja nem szerette soha. 

Nem volt semmi sem szent számára, hogy másoktól kiharcolja, hogy szeressék. Azt is meglátta, gyermeket is csupán azért akart, hogy eszközként használja szerethetőségének visszaigazolására.

Óriási katarzist élt át, amikor megnyílt lelkében halálos betegségének eredője: édesanyja megbüntetése, szeretetének állítólagos megvonása miatt.

Rálátott saját gonosz erőire, amikkel édesanyja figyelmét magára felhívta, magát sajnáltatta, azt akarva, hogy édesanyja vezekeljen, ahogy lányát meghalni látja. A büntetni akaró ego számára semmi nem szent, dühét, aljas praktikáját kiterjesztette a környezetére is. 

Az utolsó döfést a férfinek szánta volna, hogy családjától elszakítsa, egy egész életre tönkre tegye azt, aki az ő kérésének eleget téve, őt édesanyává tette, segítette, hogy gyermeke lehessen. 

Halála előtt pár nappal az utolsó találkozónk alkalmával sikerült megnyitnia úgy lelkének magját, hogy őszintén meghallotta lelkiismeretének hangját. Most látta és érezte meg édesanyja szeretetének energiáját. Azt is felismerte, hogy a férfi tiszta szívből engedett a kérésének, hogy boldoggá tegye őt azzal, hogy lehet gyermeke.

Lelkének tiszta fényével, az egyetemes szeretet minőségével, a megbocsátás, elfogadás, elengedés érzésével múltját letisztította, tiszta szívből megköszönte édesanyjának, hogy felnevelte, gyermekének, hogy hozzá született, s a férfi elleni bosszúját elengedte. Úgy tudott végleg „hazamenni”, hogy saját magát végre elfogadón tudta szeretni! 

Az édesanyák manipulatív játszmáinak áldozatai nem csupán a férfiak, hanem igazán a gyermekeik. 

Arra a kérdésre, hogy: „Miért nem szeretett az édesanyám?!” az elmúlt évtizedek alatt megannyi választ kaptak a kérdést feltevők lelkük magjából, az igazság forrásából.

Azok, akik évek óta járják önmegismerésük útját, készen állnak fogantatásuk titkaira is rálátni, hogy a feltett kérdésre a végső választ meg tudják maguknak adni. 

A fogantatással kapcsolatos történésekből összeállítottam egy párat, hogy mindenkinek egyértelművé váljon, a felelőtlen döntésekre, a pillanatnyi vágyak megélésére, a számító szándékokra fogant kis lélek mekkora elszánt erővel jön e világra. Az édesanyját egy egész életen át emlékezteti arra, ha az életét, döntéseit nem a szeretetre építi, a cselekvéseit nem szeretettel végzi, akkor az életét bűntudatban, szégyenérzetben csak túléli. Az édesanyának nap mint nap fel kellene a kérdést tennie magának, ha ez az Isteni Lény bennem megfogant, életet adtam neki, akkor mi az oka, hogy nem tudom teljes szívemből szeretni?!

A gyermek pont azért fogant a méhében, hogy az őszinte szeretetet megnyissa édesanyja lelkében! A gyermek a szülő mestere, a szülő pedig ígéretet tett, hogy gyermekét felnevelje: lelkének szeretetével, őszinteséggel, hitének teremtő erejével. S ha ez valamiért kárt szenvedett, legyen nyitva benne az önismeret, amivel őszintén feltárhatja a régmúlt sebeket, gyógyítsa meg lelkét abból, amiért a múltban szenvedett. 

Az édesanya nem azért szülte gyermekét, hogy saját elkövetett „bűnét” egy életen át gyermekétől kérje számon, függőségben tartva az érzelmi zsaroláson.  

1. variáció
Valaha, valamikor fiatalon egy lány odaadta magát a szerelem érzésével a szerelmének, ezzel bizalmat szavazva kettejüknek. Együttlétük megpecsételődött, teherbe esett. Boldogan nézett közös jövőjük elé.

Amikor örömét közölte szerelmével, az se szó, se beszéd, lelépett örökre. A lány, mivel nagyon fiatal volt, nem tudta, hogy a fiú még nincs kész az apaságra.

A lány úgy döntött, megtartja gyermekét, de ha nem tudta elfogadni helyzetét, megbocsátani szerelmének a döntését, a seb mélyre került lelkében, örökké a szerelmét látja a gyermekében. 

A gyermeket e sebzett, fel nem dolgozott élethelyzet, megszégyenültség, kifosztottság érzet lengi körbe, pedig ez nem az ő bűne, az életét nem azért kérte, hogy létével édesanyját sértse. Az édesanya bár szereti őt, amennyire sebzettsége hagyja, de a gyermek lelkében „tudja”, ez nem az a szeretet minőség, ami áttetsző és tiszta.

Minél idősebb a gyermek, annál több időn keresztül élte meg szerethetősége hitének hiányát. A gyermekben a félelem rezgésén működő hiánytudat az ego túlélőprogramján utat mutat, egy olyan hamis, hazug képet, ha édesanyja nem szereti őt, akkor ő nem szerethető!

Pedig, pont az a lényeg, hogy mindenkiben ott van az az erő, ami az eredő, aki a Teremtő, nyissa meg és ismerje fel saját szerethetőségét, amivel tudja emlékeztetni a szülőt, hogy ő is szerethető, bármit vétett, bármit tett. Mint, ahogy mindenki, a gyermek is az egyetemes szeretet három aspektusával, a megbocsátás, elfogadás, elengedés érzésével válthatja meg úgy saját magát, mint az édesanyját. 

2. variáció
Két fiatal a vágy által hajtva szeretkeztek, a „véletlen” úgy hozta, a lány teherbe esett. Kapcsolatuk a hirtelen vágy által hajtva jött létre, nem volt jövőképe. A lány úgy döntött, megtartja gyermekét, a fiú mivel az együttlét után eltűnt örökre, soha nem tudta meg, hogy született gyermeke.

Ha az édesanya szégyenérzettel, bűntudattal vág bele az anyaság szerepének megélésébe, nem fog benne megnyílni az anyaság szentségének érzése. Itt is szükség volna az egyetemes szeretet három aspektusán (megbocsátás, elfogadás, elengedés érzésén) kioldani az átélt sebeket, mert nem fogja tudni teljes szívéből elfogadni a gyermeket.

Életük kudarcait egymásnak együtt teremtik, szentül meg vannak győződve arról, hogy aki hibás, az a másik. A gyermek bár nem hibás semmiben, de mivel az életét ehhez az édesanyához ő kérte, a vele való történésekhez az erőt megkapta, ezért nála van a megoldás kulcsa: elfogadni édesanyját az adott készségével és éltetni magát saját szerethetőségének hitével. 

3. variáció
Az édesanya olyan házasságban élt, ami már megkopott, örömöt már nem adott. Kapott az élettől egy olyan varázslatos pillanatot, amikor egy számára fontos férfivel szeretkezhetett. Teherbe esett, de erről nem szólt senkinek, úgy tett, mintha gyermeke a férjétől fogant volna.

Itt két esélyes az édesanya gyermekével való viselkedése. Az egyik, ha az édesanyának van bűntudata tette miatt, az energiatörvények szerint a fenti minták esélyesek, hogy megtörténnek. A másik lehetőség, ha az édesanya boldogan veszi tudomásul, hogy gyermeke születik titkos kapcsolatából, gyermekét megkülönböztetett figyelemmel, szeretettel neveli fel, ami a többi testvérnek szúr majd szemet. 

4. variáció
A lánynak volt egy komoly kapcsolata, de a párját megcsalta és teherbe esett. Megtartotta a gyermeket, de az apának soha nem mondta el. A komoly kapcsolata házassággá alakult a gyermek megérkezésével. A gyermeket férjével nevelték fel, mint saját gyermeküket. Az édesapa soha nem tudott gyermekének létezéséről. Itt is a 3. variáció kétféle mintája valósul meg. 

5. variáció
A lány mindenáron teherbe akart esni, ehhez kereste partnerét. Teherbe esése után bár megbánta tettét, de késve, így már nem tudta elvetetni gyermekét. A hezitálás, a felnőni nem akarás, a felnőtté válás pánikérzete végig fogja kísérni a szülő-gyerek kapcsolatukat.

Ha olyan gyermek érkezik, aki tudatos, nyitva marad a valós értékrendre, a valós érzelemre, az édesanya örömmel elfogadja gyermekének szeretetét, talpraesettségét, önállóságát.

De ha a gyermek lezárja szerethetőségének hitét, beengedi édesanyja vergődését, rengeteg játszma vár rájuk és a gyermek felnőttként bizony fel fogja tenni a kérdést: „Miért nem szeretett az édesanyám?”

Szerette őt, csak gyermekded szinten. Ha a gyermek elindul az önismerettel önmagába, lelkének magjában meglesz annak bizonysága, hogy az adott készség szintjén édesanyja ennyit tudott adni és tenni érte, így a gyermek meglátja, megérzi, megérti a miértet és tud kettejüknek teremteni egy új jövőképet. 

6. variáció
A lány egy erőszakos együttlét áldozataként vált terhessé. Egészségügyi okokból nem vetethette el gyermekét. Itt azonnal kell az édesanyának a segítség, hogy ne legyen számára kínkeserv a terhesség. Itt van szükség a legnagyobb elszánt erőre, a felelősségérzetre, az önmegismerést mielőbb el kell kezdeni, hogy a fájdalmát minél előbb ki tudja oldani. Az 1. variációban írtak igazak ide is.

7. variáció
A lány a kiszemelt „áldozattól” akart teherbe esni, hogy a gyermek miatt feleségül vegyék, ezzel mintegy bebiztosítva jövőjét. Talán ez fordult elő a legtöbbet az eltelt évtizedek alatt a hozzám érkezők körében.

Az édesanya nem tudta, hogy az energiatörvények értelmében a szándékra épült fogantatás hogyan fog hatni gyermeke életére. Itt fontos annak felismerése, hogy a szándék miből eredt, mert annak megfelelően működnek az energiatörvények.

Ha például valakinek a férjhez menés volt a lényeg, mert ezt várták el tőle, ehhez kellett magát teherbe ejtenie, akkor gyermekének egyik legnagyobb életfeladata a másoknak való kényszeres megfelelés kioldása lesz. És sorolhatnám a szándékok mögött meghúzódó okokat, amik meghatározzák az emberi sorsokat. 

Szeretném kihangsúlyozni, a magunk megismeréséért érkeztünk, semmi nem véletlenszerű az életünkben, legkevésbé nem az, hogy kihez születtünk. Előző életeink tükrében, a szülőkkel való karmatartozásaink fényében mindent megtudhatunk magunkról. Az életünk egy csoda, magunkban hordozzuk a fájdalmaink gyógyírját, a megoldások kulcsait, a megváltásunk módjait.

Isten úgy engedett minket utunkra, hogy az erejét odaadta mindahhoz a történéshez, amit kérünk tapasztalatszerzéshez. De, nem mindegy, hogy milyen tudatszinten éltetjük magunkat.

Csak EMBERKÉNT tudunk eljutni ahhoz a tudatszinthez, amit bennünk Isten nyit meg, hogy rálássunk az egyetemes igazságokra, törvényekre, a valós megoldások kulcsaira, az egyetemes összefüggésekre.

Amikor önmagunkba hazaérkezünk, megnyugszunk, hogy sorsunkkal minden rendben. Minden A RENDBEN, az egyetemes szeretetben.

2024.02.16. 11:10
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat