Az alább írt blog szövegét csak azoknak ajánlom elolvasásra, akik már komolyabb energiákat fordítottak önmaguk megismerésére.
Szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, ha a leírt élethelyzet bárki életével hasonlóságot mutatna, az a „véletlen” műve. Az elmúlt médiumi munkám 27 évének a sok-sok hasonló élet, az árnyék-én tulajdonságok azonossága, az energiatörvények együttes összessége tükröződik vissza minden egyes leírt történetben. A „Mindenható”, a „Gondviselő” segített munkám végzésében, s mint azt tudjuk, „Ő” soha nem sugall semmit cél nélkül. Köszönet és hála érte!
***
Látszólag az egész életét az önfeláldozás jellemezte, mintha bárki, bármire is kényszerítette volna őt.
Mintha az lett volna a fogadalma, hogy a saját és a mások sorsát rontsa. E munkát művészi fokra vitte.
Az élettől kapta a sok-sok lehetőséget, hogy megélhesse az örömöt, de egojának túlélőprogramja gyerekkorától fogva az örömtelenségre kárhoztatta. Bármi is történt vele, mindig a másikra mutatott a keze, mert ő semmiben nem volt és nem hibás, ő áldozat csupán, akinek nincs szabad döntése.
A gyermekkori traumák jó okul szolgáltak arra, hogy miért nem tudott és tud élni jó sorsával. A hozott teher, amit nem oldott fel, észrevétlen tette tönkre az egész életét és környezetéét. Az ego túlélőprogramja a mélyen megrekedt energiákat úgy használja, hogy látszólag erőszakmentesen uralja a másikat és úgy véli, hogy a szellemi fölényével senki tudása nem érhet fel. Belső meggyőződésével pásztázza a környezetét, hogy megerősítse erőfölényét. Szépen csendben nézi le a másikat, másokról az ítéletét annak megfelelően vállalja fel, ahogy megismeri a többiek véleményét. Ha viszont nálánál erősebbel találkozik, nem ismeri el, irigyen, gonoszan épít teóriákat, hogy azt, miért nem lehet szeretni, tisztelni. Alattomos eszközökkel fúr-farag, hogy aláássa a másikat. Nincs benne egyenesség, tisztesség. Mindezek megpecsételték a jellemét.
Mivel nem volt semmi sem szent számára, természetszerűen a házassága is tönkrement. A párjával évekig tartó viszály gyermekeik sorsára mélyen hatott. A gyermekek elhagyták otthonukat, saját útjukra próbáltak állni. Kiváltak a napi csatározásokból, hogy erőre kapjanak. Az önismeret különféle eszközeivel próbálkoztak, hogy felderítsék önmagukat.
Ezen az úton haladva csak egy maradt, akinek Felsőbb Énje adta a jelet, hogyan vegye kezébe életét. Innentől kezdve ő levált az édesanya érzelmi zsarolásairól, letette káros szenvedélyeit, hátat fordított múltjának és elindult belső útján önmagát megismerni.
És ekkor jöttek a meglepetések, a nagy döbbenet, a jellemet formáló élethelyzetek!
Az édesanya nemhogy nem örült gyermeke tisztulásának, gyógyulásának, hanem számon kérte, miért nem maradt a régi, amikor még tudta őt irányítani. Inkább élne káros szenvedélyekkel, de ezt az új állapotát nem tudja elfogadni, nem tud vele mit kezdeni. A család minden tagja elutasítóvá vált, eltávolodtak tőle. Hosszú évek teltek el azzal, hogy a gyermek egyedül küzdött, harcolt a saját és a családi karma oldásával. Az évek során óriási mérettetésekkel bizonyította magának készségét, ahogy az ellene indított támadásokat, megaláztatásokat, valótlan vádakat a megbocsátással viszonozta.
A szembesüléskor az árnyék-én tulajdonságainak nagy része a szüleitől hozott hajlamokra voltak visszavezethetőek. Kioldásuk az alkímiával történt. Mindaddig, amíg akár a szülőtől génkódon hozott hajlamokat, akár a mutatott példa jellemzőit tartotta valóságnak, mintának, nem tudott a saját értékeihez jutni, nem tudta felszabadítani lelkét. Addig vissza-visszahúzták a régi viselkedési minták. Önmegismerésének eredményei évről évre mutatják jellemének, gerincének erősödését. Érzi lelkének felszabadulását, saját értékeinek megbecsülése, önértéke így alakul ki benne. Erről az útról nem tér le, mert tudja, ebben az életében ez az ígérete, az önismeret az élete.
Egyszer csak úgy érezte, megosztja édesanyjával önismeretének tapasztalatait, hiszen, ha ő is rálépne önmegismerésének útjára, az erők összegződnének, felgyorsulhatna mindkettőjük tisztulása. Ekkor derült fény arra, hogy az édesanya tisztában van a saját – irigységének, hatalomittasságának, gonoszságának, rosszindulatának, kárörvendésének stb. – árnyék-én tulajdonságaival, de nem óhajt semmit tenni sem önmagáért, sem gyermeke jobb életéért.
Gyermeke tisztelettel szereti őt.
