Az ego túlélőprogramján az asztrál, ösztön síkján nincs tudatosság.
Ha még visszacsúszna az asztrál síkjára, eldönti, hogy a régi játszmákat ismétli vagy a szabad döntésének jogával tudatosan élve, az erőket önmagában átrendezi. Ő dönti el sorsának kimenetelét azzal, hogy hova helyezi a fókuszt, a figyelmét.
Az élethelyzetek által alakítja jellemét, felismeri ittlétének értelmét, így fokozatosan megnyílik benne az emberség, lesz tartása, gerince, jelleme. Belső felismerései által eljuthat a magasabb tudaton működő egyetemes tudáshoz.
Rajta múlik, mennyire nyit lelkének végtelen tárházába, mikor teszi fel a kérdést önmagában, hogy: Ki vagyok én valójában?
A választ bárhol is keresheti, de erre a valós választ magas tudaton, mindenki csak saját maga tudja megadni.
A racionális elménk igaz, tiszta feladata az, hogy megnyissa bennünk:
a megszerzett tapasztalataink tanulságát, amit tudatosan összekapcsolunk a magas szellemi síkon lévő egyetemes tudással. Az alacsony és a magas tudatú tudás összekapcsolása a tudatosság, ami a bölcs élet alapja.