Mi mindannyian a Földet kértük sorsunk beteljesítésére. Közös nevezőnk a Föld energiatere, melyben egész életünk során biztosítottak számunkra a tapasztalatok megszerzésének lehetőségei.
Mint ahogyan mások, úgy én is belefeledkeztem a rutin megszokott sémáiba és voltam saját egom rabigájába tapadva. Nagyon komoly megpróbáltatások sorozatán, veszteségek árán eljutottam az életem minden szálának lezáródásához. A külvilágból teljesen kiszakítva és attól hosszú évekig elzárva kerestem magamban a miérteket, s a velem való történések valós eredőit.
Innen kezdődött számomra az új Élet!
Felfoghatatlan volt a pillanat, amikor átéltem, tudatomba tudtam emelni, át tudtam érezni és tudatosítani, hogy mi az Élet alapja, valósága. Az az érzelmi-tudati állapot, ami a minden egy, ami önmagában hordozza a létezés minden összefüggését, ami teljes és tökéletes, nincs kétsége, vétsége, kérdése, stabil, állandó, a fő meghatározója, mindennek kulcsa és alapja a valós érzelem: az egyetemes szeretet, s ennek tudati állapota, a valós értékrend, ami az egyetemes tudás.
S mivel a lélek s szellem egyek, ezért ez a Szeretet maga az Élet, a Létezés, az a szent Érzés, ami állandó és teljes, az Erő, ami, Aki a Teremtő.
Akkor mi mindannyian milyen szeretetet érzünk, miért más, mi az, amiért nem ebben Éljük az Életünket, milyen fajta szeretetérzés az, ami van bennünk? Hát, hisz ez az!
Az alacsony tudatú asztrál, ösztön-állatok világában, vagy a mentál síkon: elváró-megfelelő, zsaroló-birtokló, számító szándékokkal teli, manipulatív a szeretet minősége, mindig anyagi természetű, anyaghoz kapcsolódó, tehát nem feltétel nélküli, nem egyetemes. Mivel az ego túlélőprogramján „csak” ezt a minőséget ismerjük, tudatunkban ezt tartjuk valósnak, azt gondoljuk, így kell és lehet szeretnünk, hogy csak ennyi a lehetőségünk.
Ahhoz, hogy felszabaduljunk az alacsony tudatú anyag fogságából, az anyagias gondolkodásból, az anyag fetisizálásából, az anyagba tapadásból, helyére kellene tennünk, tudatunkba kellene emelnünk a háromdimenziós világunk működésének rendjét.
A test, a lélek, a szellem hármasának egyenlő mértékű, arányos működése lehetne az életvezetésünk helyes iránya.
A racionális elménk, a bal agyféltekénk a test tudata, az anyaghoz kapcsolva mutatja, mi az, ami nekünk kell.
Az ősvalónkban a lélekmag tiszta fénye, érzelme mutatja meg azt, ami jó nekünk.
A szellem magas tudatú végtelen tudása, a jobb agyféltekén mutatja, mire van szükségünk.
Ha az ember e tényt tudatába emeli, hogy e három aspektust saját maga tudatosan önmagában helyén kezelheti, öntudatra ébredve az életét valóban Élhetné, s nem csak túlélné.
Önmagát megvalósíthatná a lélekmagjában őrzött egyedi kódjával, ami Isteni eredetén a tehetsége, képessége, beteljesítené, amiért a leszületését kérte. Ettől még bármikor megfürdőzhet az egojának extrém viselkedésmintáiban, különc megnyilvánulásaival próbára tehetné magát úgy, hogy tudja, ez csak egy játék, nincs valósága. Arról nem is beszélve, hogy világossá válna számára e háromdimenziós világ energiatörvénye.
Össze tudná hasonlítani, hogy milyen az az élet, ahol:
- az alacsony tudat kettőssége, kétsége, a hiánytudat játszmái, az ok-okozat történései, az ego túlélőprogramja élteti, ahol a szeretet vagy lezárva, vagy az ösztönvilágán mutatja magát valamilyen játszmán,
- vagy akkor, amikor az egyén a magas rezgésen működő teljességtudaton, az egység állapotán saját valóságában, Isteni eredetének képességét, mint hivatását élteti a valós érzelem, az egyetemes szeretet (megbocsátás, elfogadás, elengedés) minőségében.
A fent feltett kérdések válaszainak mindegyike egyértelművé válik:
Mivel a két minőség teljesen más rezgésszinten működik, ezért a vonzás törvényén a megtapasztalás eszköze is egészen más minőségben érkezik. Az alacsony tudaton bevonzott eszköz a fél-elem tehetetlenségén működő élethelyzetet tükrözi, valamint a döntés pillanatában kiejtett igen vagy a nem szó máris annak ellentétét indítja útjára. Csak idő kérdése, mikor kerül a kiejtett szó ellentéte is megvalósulásra.
A teljesség tudatán, az egyetemes szeretet energiáján a kegy-elem érzelmén-tudatán bevonzott eszköz tisztelettel, szeretettel, kegyelemmel teli, mert önmaga valóságából, az egység állapotából fakad, nincs benne akarat, szándék, nincs kettőssége, a maga valóságán létezik, teljes az őszintesége, tisztessége.
Tehát van kiút! Van megoldás! Van Élet az ego túlélőprogramján túl, azaz helyesen megfogalmazva: az ego túlélőprogramján túl van az Élet!
Az a gondolat, hogy sorsunkon nem tudunk változtatni, hogy hajlamaink adottak és állandóak, hogy leszületésünkkel hozott örökségünk életünk végéig véglegesen megváltoztathatatlan, hogy nincs esély kilépni a megszokások mókuskerekéből stb. nem helytálló. Az elmúlt 27 év megmutatta számomra, hogy az ember a szabad döntésének lehetőségével élve, milyen csodákra képes.
Legyen igényünk arra, hogy őszintén, tisztán szeressünk, valóban Éljünk!
Ne elégedjünk meg az alacsony tudatú ego túlélőprogramjával! Tanuljuk meg, hogyan lehet rezgésszintet emelni, hogy megnyílhassék ősvalónk, a lélekmagunk, ahol rejlenek a valós válaszok önmagunkról, az élet nagy igazságai és a feltétel nélküli, egyetemes, megbocsátó, elfogadó, elengedő szeretet érzése. Ekkor végre mindenki átélheti, tudatossá teheti, hogy mindig, minden helyzetben, állapotban szerethető!
Az önmegismerés útját járva bár néha megfáradunk, de az egyértelművé és a tudatossá válásunk erején felismerjük az életünk rendező elvét, önmagunk eredetét, a szerethetőségünk hitét! Hazaérkeztünk…
Igaz hitben, őszinte szeretetben megélt, áldott ünnepeket kívánok!
