Az önismeret útját járom már több évtizede.
A körzeti orvosomat a jogosítványom meghosszabbítása miatt kerestem fel a nyáron, Aki megállította az életvitelem. Megmérve vérnyomásom, közölte, nem adja meg az alkalmassági engedélyt, ha nem kezdek el gyógyszert szedni a vérnyomásom csökkentésére.
Valójában régóta benne volt a tudatomban, hogy bizonyos élethelyzetek megélésekor a vérnyomásom az egekben lehet, de nem mértem soha, azzal nyugtattam magam, ez anyai örökségem.
Természetesen a „finom érzelmi zsarolásnak” engedelmeskedtem, az orvosnőnek jeleztem, soha nem szedtem folyamatosan gyógyszereket, nagyon érzékeny vagyok, legyen szíves ezt vegye figyelembe a gyógyszer felírásánál.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a magas vérnyomás ellenére az életem teljes értékű volt, a közérzetem kiegyensúlyozott, jól éreztem magam a bőrömben, mielőtt bármilyen gyógyszert bevettem volna.
Spirituálisan is ránéztem, mit mutat ez az élethelyzet, mit üzen nekem: a tudatosságot tanítom magamnak, még tudatosabbá kell válnom. No persze azt nem tudatta velem a Felsőbb Énem, hogy ebben az esetben ez pontosan mit jelent, mi a teendőm. Mivel nem voltam tudatában, hogy az adott készségem szintjén, a fejlődésem menetében hol tartok, milyen szinten vagyok, nem tudtam, hogy mire kell a fókuszt helyeznem, ezért jól behúztam magam a csőbe! Az volt a lényeg, hogy a történések tükrében, figyelve a tünetekre, mint jelekre, tudatosodjon bennem, mire mondok igent és nemet.
Elkezdtem szedni a felírt gyógyszert. Direkt nem olvastam el a mellékhatásokról szóló tájékoztatót, nehogy befolyásoljon és beképzeljek valamit magamnak. Nem részletezem, miken mentem keresztül, mire elővettem a gyógyszer leírását, hogy elolvassam a mellékhatásokat. A megjelölt tünetek igen nagy százalékát éltem át, ezért úgy döntöttem, jelzem a doktornőnek, bár a vérnyomásom lejjebb ment, de az életem ellehetetlenedett. Az eredmény: ugyanazt a fajtát felírta kisebb dózisban. Betartottam és szedtem, majd még rosszabbul lettem.
Felkerestem egy kardiológust, Akitől segítséget kértem. Eredmény: minden rendben, a legjobb gyógyszert szedem, szedjem továbbra is. Hiába mondtam el a panaszaim. A gyógyszer további szedése miatt a mellékhatásai teljesen levettek a lábamról.
Kerestem egy specialistát, Aki átnézte az előző orvos diagnózisát, majd közölte, ez úgy rossz, ahogy van. Ezt a gyógyszert azonnal dobjam ki, majd ő felír nekem olyanokat, amik jók lesznek. Itt is jeleztem a különleges érzékenységem a gyógyszerekre. Ígérte, szép finoman ráhangol a gyógyszerek szedésére, hiszen ez a lényeg, a szervezet visszajelez és addig kísérletezünk, amíg nem találjuk meg a számomra legjobbat. Én ezt elhittem.
Még mindig nem voltam éber. Tudatosítanom kellett volna, hogy már az egy gyógyszer által átélt rosszullétek jelezték, túl sok a méreg, amit nem tud a szervezetem feldolgozni.
Boldogan indultam haza az ötféle gyógyszerrel. Azt tudtam, hogy a felírt mennyiséget egyszerre nem vehetem be, ezért fokozatosan kezdtem szedni őket. A vérnyomásom értéke az orvosok által előírt értéknek tökéletesen megfelelt, de pár napon belül megszűntem Élni.
Elolvastam a mellékhatásokat. Bezáródott a kör. Be kellett látnom, nem vehetek be ennyit, ezért egyetlen egyre szűkítettem, de az állapotom végleg rossz lett. Ezt két ízben jeleztem a specialista orvosnak, annak, Aki a finom behangolást ígérte, s azt, hogy már a szívem is leállt egy rövid időre egyik éjjel, a rosszulléteim egésznapossá váltak. Nem tudok talpon lenni, az egyensúlyérzékem megszűnt, nem tudok otthonról kimozdulni és olyan tüneteim vannak, amik minden eddiginél rosszabbak.
Az első megkeresésemre a válasza: az ötből az egyiket engedjem el.
A második megkeresésemre ezt válaszolta: a vérnyomás értékei jók, a többire szedjen nyugtatót.
Olyan csapást mért rám az érzéketlen reagálásával, hogy azonnal abbahagytam az összes gyógyszer szedését.
Visszamentem a körzeti orvoshoz, Akivel kezdődött a gyógyszerszedés, s Aki láthatta, hogyan mentem tönkre az elmúlt nyolc hónap alatt. Esdekelve kértem, mondja meg, mit tegyek, hogy tünetmentesen Élhessek. Eredmény: egy újabb gyógyszer és még kettő hozzá a régiből. Láttam rajta a tehetetlenséget és talán együttérzést is, hiszen végignézte, hogyan tettek tönkre a gyógyszerek mellékhatásai.
Hazamentem úgy, hogy már nem váltottam ki egy gyógyszert sem. Felébredtem! Oh jaj, hiszen az első pillanatban megkaptam, hogy a tudatosság a kulcs. Lusta vagyok fókuszálni és az életem minden pillanatát tudatosan Élni! Az első pillanattól kezdve kihelyeztem a biztonságot és mástól vártam a megoldást. És már hányszor tettem ezt magammal! Egyre keményebb leckét kapok, ha bealszom.
Köszönet a doktornőnek, Aki megállapította a magas vérnyomást. Akkor kellett volna rögtön magamban megtalálnom a megoldás kulcsait. Hiszen tudom, hogy több évtizede az életem során, nagyon ritka esetben élhettem a gyógyszerek segítségével, legtöbbször nekem kellett a gyógyerőmmel magamat gyógyítanom. Még akkor is, amikor nem voltam spirituális képességeim tudatában. Köszönet a specialista orvosnak, Aki agyon mérgezett, majd a mellékhatások tüneteire fittyet hányva, egy újabb méreggel akart segíteni. Vagy inkább „hülyének” titulált a mellékhatások tünetei miatt és „dilibogyóval” akarta azok hatásait „meggyógyítani”.
Amint ezt felismertem, az életem a kezembe vettem. Tudatossá válva tudatosult bennem, hogy a hitem hiánya ittlétem végét jelentheti. Nincs már idő adva arra, hogy alacsony tudaton a kishitűség játszmáján szórakozzak. Mindent ismerek magamról ahhoz, hogy tudatosan Élhessem az Életem. Végre vettem a fáradságot és megkértem Felsőbb Énem, mutassa meg azt a technikát, amivel normális szinten tudom tartani a vérnyomásom. Megoldás: az élet minden pillanatában tudatában kell legyek a gondolataimnak, érzéseimnek, a bennem végbemenő folyamatoknak, a környezetem rám irányuló szándékainak, stb. Az emberekkel való távolságtartást bölcsen tartani. Már nem mondhatom, hogy nem tudom, véget ért az ego ezen hazugsága is. Ahhoz, hogy mindezt felismerjem és tudatomba emeljem, a fenti leckét kértem. Így tudatossá válva látok rá az adott készségem szintjére. Megint léptem fejlődésem menetében, a magasabb tudaton, tudatosságon való teremtésben. Köszönöm Istenem!
