Pár hete megkaptam a covidot, ami nagyon keményen érintett. Két hétig itthon voltam, abból majdnem végig ágyban. Rengeteget aludtam. Az volt az érdekessége, hogy egy hét után „érkeztem vissza önmagamhoz", ez olyan érzetet adott, mintha a tudatosságom tért volna vissza, mintha „felkapcsolták volna a villanyt a sötét szobában".
Azutáni két hétben már jártam dolgozni, de légzési nehézségekkel, köhögéssel és tüdőnyomás érzésével küzdöttem.
Ekkor már mélytudatra tudtam menni, ahol Felsőbb Énem egyértelműen az önszeretet hiányát mutatta és azt, mintha elhagyatott lennék saját magam által.
Felismertem, hogy a testemet is fel kell zárkóztatni a lelki-szellemi fejlődésemhez. Az utóbbi időben csodás, nagy utat jártam be a segítségeddel, és az elrendeltetett idő már megérkezett, hogy figyeljek a fizikai formámra is és rendbe tegyem az immunrendszeremet.
Kaptam a jeleket előtte, láttam más emberek nehéz útját, de nem léptem, most viszont igen:
VÉGRE tisztelettel és figyelemmel fordultam a testem felé, sokat utána olvasva és tanulmányozva, időt, pénzt és energiát belefektetve, tisztító, regeneráló és építő kúrákat csinálok a bélrendszeremben, hogy megerősödjek és fizikai energiával is töltődjek.
Amit a covid által láttam meg és tanultam lelkileg:
– Türelmesebb lettem magammal és a Párommal.
– Belső távolságot tudok tartani olyan helyzetekben, amit eddig a „mindenkit nekem kell megmenteni” hozzáállással kezeltem. Most azt érzem, ha az én dolgom, szívesen segítek, különben pedig hiszek benne, hogy megoldja/megoldódik. Kellemesen könnyebb és békésebb ez az érzés.
– Úgy érzem, hogy a hitem mélyült abban, hogy minden úgy alakul, ahogy minden érintettnek minden szempontból jó, kell és szükséges.
Hálás vagyok a megélt tapasztalatokért!
