A ma reggeli meditációmban azt láttam, hogy sok-sok árnyék-én tulajdonságot a nagymamámtól vettem át és ezek kicsúcsosodása valahol 14-16 éves korom körül történt. A félelmet megváltó energiában, a magentában, ezeket a tulajdonságokat alkímiáztam, majd az átalakult új energia, a Fénylény, az egész család energiáit képviselte. Erősen érzékeltem nagypapám jelenlétét, mintha ő „vezette volna a csapatot”.
Megkönnyebbülést és támogatást éreztem.
Ezt követően hirtelen nagymamám 21-23 éves korára ugrottunk, sugárzó szép fiatal hölgy volt, de itt történt valami, ami őt megváltoztatta. A mostani énem szeretetet árasztott rá, kioldódott a fiatalkorában történt blokk és így jutottunk el idős koráig. Megölelt, megsimogatta a buksimat, mint életében soha, így ment vissza a fénybe. Odaát nagypapámmal kéz a kézben közösen tettek pár lépést, majd mosolyogva, békességben rám néztek és szétváltak az útjaik. Azt éreztem, az ő feladatuk bevégeztetett, már nincs közös útjuk. Azáltal, ahogy én elkezdtem a család beragadt energiáit oldani és felismertem sok-sok mindent, már szétválhatnak, mehetnek saját útjaikon tovább, nincs több dolguk egymással, mintha csak az én felismeréseimre, oldásaimra vártak volna.
Ami szorosan kötődik ehhez a témához, a családhoz, az a kevélység, amit mindkét nagyitól láttam, tanultam és tényleg 14-16 éves korom óta gyakoroltam igen nagy rendszerességgel. Megéreztem, hogy emiatt az energiacsomag miatt volt elkerülhetetlen a döntések azon sorozata, ami vezetett ahhoz, hogy 3 évvel ezelőtt a barátom felszívódott az életemből két hónapra. Igaz, hogy mindketten ugyanazokat az érzéseket éltük át, mégis távol maradt tőlem. Amit mutatni, tanítani akart az az, hogy ébredjek, mert így nem mehet tovább! Persze ahogy oldottam, az első komoly meditáció után már másnap jelentkezett, két hónap után.
Most pedig van az öröm és a ragyogás! Akkor örülök és ragyogok! Köszönöm!
