A munkahelyemen egyre többet beszélgetünk a spirituális fejlődésről kolléganőimmel.
Ezekben az együttlétekben vagyok otthon igazán, lelkem szárnyal, jó érzést ad a feltétel nélküli szeretet teremtő energiájának szabad áramlása közöttünk.
A legutóbbi ilyen beszélgetés után nem éreztem jól magam. Azt éreztem, az egyik kolléganőm nem tudott mindent befogadni tőlem. A beszélgetés alatt láttam arcát, hogy mélyre ment lelkében a mondanivaló, szeme elrévedt, lelke magjából a saját életére vonatkozóan megkapta a felismeréseket – és nekem ekkor el kellett volna hallgatnom, hogy a csönd még jobban segítse őt a mélyülésben. Ehelyett, még mondtam 2-3 mondatot, de ezalatt már éreztem, hogy sok(k) vagyok.
A lelkemben való „rossz” érzés miatt, otthon a Teremtő Önismeret technikájával megemeltem rezgésszintem és magam elé vettem az élethelyzetet. Kértem Felsőbb Énem, mutassa meg, miért mondok néhány mondattal többet, mint amennyit éppen akkor kell? Mutassa meg azt az árnyéktulajdonságomat, amit ilyenkor működtetek.
Megnyílt bennem a bizonyítás kényszere, hogy nem vagyok elég jó úgy, ahogy vagyok. Nem vagyok szerethető. Ezután megkértem Felsőbb Énem, mutassa meg, mikor indult el nálam ez a program és mi volt az oka, amiért elindítottam?
Felsőbb Énem csecsemőkoromat nyitotta, ahogy teljes nyugalommal feküdtem a kiságyban és a szüleim kétségbeesve veszekedtek egymással. Az akkor és ott bennem lévő nyugalmat szerettem volna átadni nekik, az elcsendesülést, érezzék meg, hogy szerethetőek és találják meg önmagukban a béke érzését.
Mivel nem figyeltek rám, hiába sugároztam feléjük a lelki nyugalmamat, szeretetemet, nem hatott rájuk, nem tudtam átadni nekik. Ekkor átvettem a kétségbeesésüket, kiestem a teljességtudatának egység állapotából.
Innentől kezdve magamban hordozom túlélésem egyik árnyékruháját, a bizonyítás kényszerét, amit a sok beszéddel kompenzálok.
Felsőbb Énemtől kértem, mutassa meg, eddigi életemben mikor és hol működtettem ezt az árnyéktulajdonságomat és milyen árat fizettem érte. Több síkon mutatta, mikor adtam „túl” magam a házasságaimban, hol bizonygattam, melyik kapcsolatomban szórtam szét „kincseimet” és ezért milyen nagy árat fizettem: a partnerkapcsolataimban érzelmileg és anyagilag kifosztva egyedül maradtam.
A szembesülések után megtörtént a lélek alkímiája, árnyék-én tulajdonságaim átalakultak új Teremtő erőre. Átéltem az erőt, a hitet, tudatosult bennem, hogy szerethető vagyok pontosan úgy, ahogy vagyok. Felismertem, hogy a szülők veszekedése, belső békéjük elvesztése, saját szabad döntésük „eredménye”.
Felsőbb Énem vezérelt és az idősíkokban váltakozva a 20-as, 30-as, 40-es korú énem szerelmi csalódásait, fájdalmait is gyógyítottam, elengedtem. Amikor megjelentek partnereim, az arany szinuszgörbével, a feltétel nélküli szeretet energiájával saját útjukra engedtem őket.
Felsőbb Énem megmutatta, hogy jelen készségi szintemen kiegyenlítettem tartozásaimat, elérkeztem az origóra. Mostantól tudatossá válva minden élethelyzetben éberen figyelem, hogy mikor, mennyit beszéljek, vagy a csöndet tartva adjam lelkem belső békéjének érzését az emberek számára.
