Szeretném megosztani, mi történt velem a napokban.
Megbíztak egy szervezéssel, aminek része volt egy hely lefoglalása. A helyszínen való személyes megjelenésemkor egom megint elindította a tetszelgés programom.
Nagyon unom már magamban ezt, halálosan fáradt és boldogtalan vagyok tőle. Sajnos ez akkor nem tudatosult bennem, szaladtam tovább, intéztem a dolgokat. A szervezéssel kapcsolatos eredményeimről írásbeli tájékoztatást adtam a megbízóm felé. A levelemben írtak alapján Ő már látta, hogy elcsúsztam. Nem szólt, hagyta, hátha észreveszem és korrigálom. Ez nem történt meg, én, mint aki jól végezte a dolgát, teljes elégedettséggel nyugtáztam a sikerem.
Természetesen ez az „ok” energia idővel „okozattá”, azaz eseménnyé vált. Beteljesítette az energiatörvény önmagát!
A látszólagos, ál sikerem a sikertelenség áldozatává vált. Ekkor jelezte felém a megbízóm, olvassam el a levelem, amiben egyértelműen kirajzolódik a jövő. Arra az energiaminőségre nem jöhetett a valós siker létre.
Most, hogy felhívták a figyelmem az akkori viselkedésemre, megnéztem mélytudaton, melyik tulajdonságom „hajtott végre”. Kértem Felsőbb Énem, mutassa meg. Megkaptam a tetszelgésem játszmáit, megkérdeztem Felsőbb Énemtől, mikor járt le ennek a „szavatossága”, amikor már tudatossá kellett volna válnia bennem ennek az árnyék-én tulajdonságomnak, a válasz: 2 éve.
Átéltem, mi a különbség a belső fényem ragyogásában, szerethetőségem hitében élnem, vagy a tetszelgés energia játszmájában, a kishitűségből eredő bizonyítás, megfelelés libikókájában.
Kértem ennek eredőjét is, megtaláltam gyerekkoromban, amikor mindenkinek megfeleltem. Éreztem azt a figyelemenergiát, ami pótolta azt a szeretet éhséget, amit az édesapa hiánya okozott. Édesapám elvesztésével estem ki szerethetőségem hitének energiateréből és helyeztem ki a környezetem felé. Más emberektől vártam és kaptam, amelyben „kívülről" fürdőztem.
Felismerve igaz valóságom, az egyetemes szeretet erejével átöleltem fényem és összeolvadtam vele, majd felnövesztettem magam szerethetőségem hitében. Remélem, a jövőben tudatosítom minden pillanatban.
A hitem erejét, a saját fényem tulajdonságait éltetnem, tudatosítanom „kell” minden lélegzetvételemmel, mindegy, mit mondanak az emberek, semmibe nem kapaszkodhatok, semmit nem bizonygathatok. Ezzel együtt a „szűz-kurva” libikóka is véget ért, mert a tetszelgésben is van szűzkurvaság.
Köszönöm!