A jelen és a múlt összekapcsolása

A jelen és a múlt összekapcsolása

Szeretném közkinccsé tenni egy több napig tartó lelki munkámat. Nagyon nehezen láttam rá az árnyék-én tulajdonságomra, nehéz volt azonosítanom az érzést. Az árnyék, amivel szembesülnöm „kellett”, az irigység. Megmondom őszintén, nem emlékszem rá, hogy ebben a formában dolgoztam volna vele valaha.

A kiindulás az volt, amikor egy számomra fontos személy nemet mondott a velem való spirituális foglalkozásra, egyéni fogadásomra. Tudatosította velem, hogy már nem asszisztálhat a szado-mazo játszmáimhoz, amikkel több évig szembesített, hogy oldjam ki. Hiába jelezte felém többször, ha nem oldom meg, továbbra is húzom-halasztom, el kell engednie, nem fogadhat többé, hiszen megtanított egyedül szembesülnöm, alkímiáznom, stb. Nem vettem komolyan a kérését, évekig mutatta a biztos irányt magamba, azt gondoltam, hogy ez mindig így lesz, támasznak használtam, mankónak és biztos pontnak az életemben. A tanítás pedig mindig ébresztett, hogy fel kell nőni a saját belső erőmhöz, a biztonságot meg kell találnom magamban, hiszen így függőségben vagyok valakitől és a Teremtő Önismeret nem erről szól, hanem pont az ellenkezőjéről.

Első alkalommal:
emelkedett rezgésszinten megnyitottam ősvalómat, először a kétségbeesés jött, hogy nem tudom megcsinálni egyedül. Képtelen vagyok rá. Egy belső pánikot éreztem és haragot a segítőm iránt. Kioldottam a kishitűségemet és ezzel visszajöttem a meditációból.
Második alkalommal:
ismét megnyitottam az ősvalómat, minden sejtemben újból azt éreztem, hogy képtelen vagyok egyedül megoldani a problémáimat.
Ezzel az érzéssel a lelkemben kértem Felsőbb Énemet, mutassa meg, mi az a tulajdonságom, ami hazudik, ellenáll, ami nem engedi az ego alázatát és mutassa meg honnan ered?
Egy előző élet nyílt meg, ahol a jelenlegi segítőmmel szintén nők voltunk. Nagyon tiszta energiateret éreztem, valamelyik első életeink közül lehetett. Először annyit láttam, hogy egy sziklán állunk és mosolyogva fogjuk egymás kezét, nagyon szeretjük egymást. Nőtársam annyit mondott, hogy ugorjunk a semmibe. Én ezt szó szerint értettem és leugrottam a szikláról a mélybe. A zuhanás pillanatában éreztem, hogy ő nem ugrik, csak én. Ahogy zuhantam, a másodperc töredéke alatt fogtam fel, hogy valami nagyon félre ment. Éreztem a csalódottságomat és hogy valamit rosszul értelmeztem. Ahogy feküdtem a földön, úgy haltam meg, hogy neki sikerült Istennel kapcsolódnia, nekem nem. Magamra voltam dühös és mélységes önutálatom volt, hogy nem így kellett volna véget érnie az életemnek, a születésem előtti ígéretemet nem teljesítettem. Először ezekkel az érzésekkel dolgoztam, oldottam, alkímiáztam. Innen nagyon nehezen tudtam tovább lépni és nem láttam azt az árnyék tulajdonságomat, ami miatt elcsúszott az az életem. Az önutálat, az önmarcangolás, a butaság, a lustaság, a megfelelés, az érzelmek helyett a racionális elme használata, már mind ismert tulajdonságaim voltak. Ezeket meg is láttam, de éreztem, hogy van még valami, amit nem látok, a banánhéjat, amin elcsúsztam.

Kértem Felsőbb Énemet, segítsen, mert szeretném megtalálni a tulajdonságot, ami az eredője mindennek. Az akkori életünknek az elejére repített. Nőtársamat láttam, mennyire szép, milyen jó energetikát képvisel. Eszembe sem jutott, hogy magamban is megnézzem, csak őt láttam és olyan szerettem volna lenni, mint ő. Szerettem, becsültem, de energetikailag nem Istenhez, hanem hozzá kapcsolódtam. Piedesztálra emeltem, imádtam. Mindent, amit mondott, elfogadtam. Így érkeztünk el a sziklás részre, ahol én leugrottam. Körbejártam az érzéseket, először ismét a lustaság jött: a más majd megoldja helyettem, mert jobban tudja, mint én, majd a kishitűség, a butaság, a megfelelés. És ekkor néztem meg, mi ez a piedesztálra helyezés. Ez volt az irigység! Olyan akartam lenni, mint ő, tehát ez ugyanaz az energia, mint az irigység, vagyis akkor ez maga az irigység.
Bevallom őszintén ezzel szembesülni elég nehéz volt. Olyannyira nehéz, hogy még az értelmező kéziszótárban is megnéztem, hogy biztos ez az irigység és még a testvéremet is felhívtam, hogy megkérdezzem tőle is.
Miután szembesültem azzal, hogy irigy voltam, akkor tudtam alkímiázni és fénnyé alakítani ezt az árnyék-én tulajdonságomat. Miután ez megtörtént, megnéztem, hogyan alakult volna az az életünk/em. Látva nőtársamat, a szépségét, a kisugárzását, az energetikáját, tudatosítottam magamban, ha benne meglátom, akkor bennem is meg kell lennie. Magamra fókuszálva végre megtaláltam magamban is a belső szépséget, értéket és felismertem, hogy ekkor tudok kapcsolódni Istennel, az isteni részemmel. Átírtam az előző életem, kibontottam magamból a tehetségem, a fényem. Ekkor tudtunk egymásmellé rendelve élni és kiteljesedve teremtettünk.
Kértem Felsőbb Énem, vigyen az előző életemnek az utolsó napjára, mielőtt visszamennék a fénybe végleg. Jelen életemmel megnyitottam ősvalómat és befogadtam az akkori énem által megnyílt teljes életének esszenciáját, amit egy gyémánt szimbolizált. A gyémántot a jelen életem ősvalójába helyeztem, a hit és a mindenség egységének az érzése itatott át. Megköszöntem akkori énemnek a tapasztalatot és az élet esszenciát, majd átsegítettem a fénybe. 

Ezzel a készséggel néztem rá a mostani életemre és sugároztam a fényem azokra az élethelyzetekre, amikor irigy voltam. Amikor abba az évbe érkeztem fényem árasztásával, amiben átéltem ezen életem spirituális útjának a mélypontját, előjöttek az előző életben megélt érzések, amikor leugrottam a szikláról: értetlenség, önutálat, segítőmtől vártam a megoldást, mondván, hogy ő majd megmondja a tutit. A csalódás magamban, az irigység, most tudatosult bennem. Átsimogattam fényemmel azt az évet, amikor pánikoltam, mert úgy éreztem, hogy segítőm nélkül nem tudom megoldani az életem és a pánik érzés teljesen megszűnt, kioldódott. Ahogy kioldottam az előző életem mélységes fájdalmát, a pánik érzését, úgy szűnt meg a jelen életem minden félelme, a pánik attól, hogy mi lesz velem a segítőm nélkül.

Nagy megnyugvás van bennem, ahogy tudatosítottam a bennem működő fény erejét és azt, hogy az árnyéknak nincs valósága, csak a fényem árnyéka. Tudatosult bennem az az ERŐ: amit az árnyékaimmal való szembesülésemhez kaptam. Ezt is most tudtam átélni ebben a minőségben. Köszönöm az erőm!

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat