Évek óta együtt, egy munkahelyen, de más-más munkakörben dolgoztam egy kolléganőmmel. Ő oktatóként, én tanácsadóként. „Érdekes módon” hét év alatt Ő egyszer sem oktatott engem. Távolról úgy tűnt, kölcsönös tisztelettel vagyunk egymás iránt, mindig szívélyesen köszöntünk és mosolyogtunk egymásra, de ezzel együtt szinte egyáltalán nem ismertük egymást, sosem „kereszteztük” egymás útját. Így, amikor odakerültem a munkacsoportba vezető helyettesként, úgy gondoltam tiszta lappal indulunk. A „meglepetés” rögtön az első értekezleten megérkezett, amikor a főnököm megkért mutatkozzam be, beszéljek magamról, a hitvallásomról, amit munkámban szeretnék megvalósítani.
Mivel már ezt megelőzően viszonylag régóta (két éve) a Teremtő Önismeret módszerrel dolgozom magamon, természetesen „tanult kislány” módjára emelt rezgésszinten érkeztem a találkozóra. Az első pár bemutatkozó mondatom után nem lehetett nem érzékelni, hogy a kolléganő nagyon furcsán viselkedik. Iszonyatosan erős negatív energia áradt belőle felém, villámokat szórt a szeme, eltorzult grimaszokat vágott, feszengett a székében, szemeit tágra nyitva próbált metakommunikációt folytatni a főnökömmel, amivel az irántam érzett gyűlöletét, el nem fogadását fejezte ki. Mindezt öt perc leforgása alatt. Egy váratlan és megdöbbentő pillanat következett: a kolléganő se szó, se beszéd kirohant a teremből. Természetesen a jelenlevők is érzékelték, hogy itt valami abszurd, szinte megmagyarázhatatlan dolog történik.
Mondanom sem kell, hogy amikor hazaértem, azonnal „arany-magenta”, rezgésszintemelés, lelki-szellemi síkon elkezdtem dolgozni magammal, hiszen „ordított” a kérdés bennem, hogy melyik az az árnyék-énem, ami ekkora energiával, felkiáltójellel késztet a szembesülésre. Hosszú intenzív önismereti munkába kezdtem Enikő módszerével (pedig már azt hittem nincs is több árnyék-én tulajdonságom…). Pillanatok alatt rájöttem, hogy a kolléganőm sokkal többet jelez számomra, mint pusztán az irigység, a féltékenység, a düh, a harag, a hatalomenergiáim olyan mélységeinek megláttatása, amire korábban még nem volt készségem, hogy rálássak, hanem azt is, hogy egy súlyos karmatartozásom is van a múltamból, egy olyan nő felé, akinek hasonló fájdalmakat, kínokat okoztam, mint most Ő nekem.
A felismerés óriási, csodálatos és döbbenetes is volt egyben. Kimondhatatlan érzés átélni, megérteni a dolgokat, történéseket a „valóság” oldaláról. Amiről a felszínen azt gondoljuk, hogy ez őrület, érthetetlen, miért történik mindez, az a másik oldaláról nézve a legnagyobb jó valójában, ami történhet. Régi tartozásaimnak kiegyenlítődése, és azoknak a tulajdonságaimnak felismerése, amelyek egy személy, vagy egy élethelyzet által tükröződnek, segítenek a személyes fejlődésemben, új energiához jutok, amivel jobb emberré válva, magasabb készségszintről, rezgésszintről élhetem tovább az életem.
A legnagyobb hálával és áldással gondoltam kolléganőmre, hogy általa kiegyenlíthettem a karma „tartozik-követel” rovatát. Áldást engedtem arra a személyre is, akit múltamban valaha „végrehajtottam”. A Teremtő Önismeret módszerrel végzett munka eredményeképpen a bennem végbemenő változás hatására a következő történt:
Hetekkel később egyik kollégám jelezte, hogy valaki beszélni akar velem. Kimentem a folyosóra és meglepve láttam, hogy az említett kolléganőm egy csokor virággal vár, majd a kezembe nyomva, zokogva azt mondta: „Bocsáss meg nekem!” Átöleltük egymást, és azt mondtam: „Szeretlek.”
Jó érzés, hogy jobb ember lehetek!
Köszönöm, Enikő!
