Úgy történt, hogy megkértem a Felsőbb Énemet, mutassa meg mi gátolja, akadályozza a párkapcsolatom zavartalan működését. Mi a blokk bennem, mi az, ami még nem jött a felszínre…etc? És vártam… Majd hirtelen magától jött az a kérdés a fejemben: miért kapaszkodok a Barátomba?
A következő hangok, szavak, válaszok és képek jöttek:
Anyaság. Anya. Anya mellén lógok, aki kötelességtudatból etet engem. Inkább élné az életét, szórakozna, de ezt kell csinálnia. Mikor ezt megéreztem, még erősebben csimpaszkodtam, gondolván, ha erősebben kapaszkodok és lógok, talán majd szeretni fog. Itt mintha vákuumba kerültem volna és repültem vissza az időben; életképek villantak fel különböző korokból, különböző emberekkel, ahol én szintén csimpaszkodok, lógok a szeretetért. Kétségbeesés, ragaszkodás, kapaszkodás. Majd megállt a kép Ádám és Évánál. A tudás fája alatt szeretkeztek. Éva élvezte és megérezte, hogy Ádám is élvezi, ez neki is jó. Felismerte, hogy ez egy hatalom, amivel élhet. Éva kihasználta: a szexuális együttléttel görcsösen köti magához Ádámot, kapaszkodik belé, gondoskodik róla.
Felismertem magamban az önbizalomhiányt, lustaságot, kényelmet – mind ment a magentába.
De ez még nem elég! Mi a megoldás? A szexuális együttlét a szeretet kifejezése kell, hogy legyen! Az ölelés, a simogatás ne a birtoklás, a hatalom, az uralkodás eszközei legyenek.
Szeretetem áramoltattam Ádámra – Évára és hirtelen ott termett Kedvesem, így őrá is engedtem. Mintha valami kőfal robbant volna szét Kedvesem előtt. Tovább áramoltattam a szeretetet, amíg oda-vissza nem tudott áramolni az energia.
Amióta ez a felismerésem megtörtént, mintha ismét, újra (de valahogy máshogyan) a kirakós kockák a helyükre kerültek volna. Nagyon jó érzéseim vannak azóta. Mellkasomban nagyon nagy melegség, forróság tud lenni – nem állandó jelleggel –, ami eddig még sosem volt!
Azt hiszem, amit eddig mondogattál, hogy a kéjt vizsgáljam meg közelebbről, most megtörtént, adott készségi szintemen.
Köszönöm!
K.