Tegnap éjjel, március 28-29 között volt egy csodás „álmom”, melyet szeretnék megosztani Veletek.
Az „álom” kezdetén együtt voltam sok-sok emberrel egy teremben, akikkel összekapcsolódtunk egy körbe, fogtuk egymás kezét és egy ellipszist alkottunk. Olyan volt, mintha beavatást kapnánk, összekapcsolódás lenne az egységgel. Az elején már éreztem, hogy valami nagyon nagy dolgot fogok kapni és elszakadtam a többiektől. Innentől kezdve, már tudtam, hogy ez nem álom, hanem egy különleges beavatás. Ahogy érkezett a sok információ, elkezdtem remegni, rángatózni, aztán már lebegni is, mintha egy rohamom lenne. A beavatásban jött egy jobbra fordított háromszög forma, számomra látszólag értelmezhetetlen jelekkel. A vonalak különféle módon voltak forgatva, a vízszintes és függőleges vonalak sokféle variációja jelent meg. Akkor és ott mondták, hogy nagyon jól figyeljem meg, mert ezt csak én kapom meg tudásként. Ennek hatására azonnal ráfókuszáltam, teljesen tisztán láttam mindent és elkezdtem leírni.
Eközben az egység érzése jött nagyon erősen, de ugyanakkor az egyének fontossága is a Földön, hogy mennyi mindent tudunk tenni másokért, mások fejlődéséért, valamint hogy mennyire különlegesek vagyunk mindannyian.
A kapott jelekkel elkezdtem kidolgozni a változáshoz, fejlődéshez szükséges mindenfajta dolgot, technikai hátteret. Itt láttam mindent, űrutazást, de nem űrhajókkal, hanem mi magunk, saját magunk teleportálása, átalakítása. A „LUCY" című film ugrott be, amiben egy lány egy szer hatására ki tudta használni az agyi kapacitása 100 %-át, képes volt a saját testét átalakítani fizikailag, képes volt tárgyakat lebegtetni, átalakítani más tárgyakká, képes volt gondolati úton kommunikálni, látni azokat a láthatatlan energiaszálakat, amik mindenhol ott vannak.
Döbbenetesen sok információ jött át akkor és a megértés, hogy tényleg minden EGY. Minden és mindenki az EGYSÉG része, az egy-én az egységben, külön feladattal érkezik ide.
Miután megkaptam ezt a sok infót, odajöttek hozzám az emberek és kérdezték, hogy nekik mi a feladatuk, mit kell csinálniuk. Én pedig csak megérintettem őket és máris meglátták a saját feladatukat. Ezután örömükben ölelgetni kezdtek. Amire nagyon emlékszem, csodálatos szeretettel jöttek Down szindrómás gyerekek is, akik átöleltek. Ezután mondtam mindenkinek, hogy menjenek nyugodtan, gondolatban minden információt megkapnak tőlem. Ekkor kiterjesztettem mindenkire azt az információ áradatot, amit kaptam. Innentől kezdve mindenki látta, hallotta és érezte, amit én is éreztem és érzek az egységről. Ezután újra létre jött a nagy egység, amiben már tényleg mindenki benne volt. Csodálatos élmény a mindenség egységét megtapasztalni.
Ami még nagyon emlékezetes volt, hogy ezzel a tudással, amit átadtam, mindenkinél átértékelődött a halál, merthogy nincs halál. A nagy egység részei vagyunk és bármivé tudunk válni egyénenként is és egységként is – és itt a lehető legjobb dolgokra gondolok. Csak elképzeljük és már meg is teremtjük, mindenre képesek vagyunk és erre mindenki rá fog ébredni.
Amikor felébredtem, egy csodálatos szeretet és egység érzés hatott át, olyan szinten, amit eddig soha még nem éreztem.
