A múlt árnyékai

A múlt árnyékai

Vasárnap óta álmomban, felismeréseimben, sorban jelennek meg a régmúlt árnyék-én tulajdonságaim, amik akaratom ellenére fel-fel bukkannak, bár finomabb formában. Nagyon nehéz tartanom, hogy ne essek vissza a hülye p… szerepbe. Belül majd szétveti a lelkemet, ordítani üvölteni tudnék. Most érzem igazán, megértettem, mi az a lépcsőfok, amit meg kell lépnem. Ezért is menekült az egóm, nem akartam foglalkozni a felsőbb szintekről érkező jelekkel. Bár éretlennek érzem még Magamat, de legalább az útra ráléptem és azon haladok! Nagyon fáj, hogy azok a tulajdonságok jönnek elő álmomban, amik ellen küzdöttem eddig is: irigység, csábítás, akarat, büszkeség, gőg, dac, bosszúvágy, régebben ezt még megtetőztem az átkozódással, kimenekülés azzal a magyarázattal, hogy nem bírom a piócákat, akik szívják véremet! Ezek szerint hiába dolgoztam rajtuk, ha visszaköszönnek az álmomban? No meg persze, enyhébb formában a fizikai életben. Borzasztóan fáj! Közben mágikus szimbólumokat látok 3D-ben. Nem értem magamat! A fél-elem akar visszabújni. Olyan, mintha harc menne a fényemért. Az egóm nem akar lemondani a hatalmáról, azt mondja: „Boszi vagy te, nem leszel Istennő!” Hát ezekkel vagyok. De kapaszkodom az életfámon és nem engedek, hanem rezgésszintet emelek. És máris jobb. A régmúlt játszmája már nem kell, nem jó, nincs rá szükségem, nem az én életem, nem akarok élve meghalni! Köszönöm az erőt, amit adsz nekem és a többi Teremtő társamnak. Köszönök mindent Enikő! Meg fogom oldani tudom, mert nagy a Hitem!

B.

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat