A közelmúltban két olyan élethelyzetet éltem meg, amiben a tehetetlenség legyőzött.
Az első: Párommal úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, ami fizikai szinten nagyon gyorsan elkezdett megteremtődni. Hirtelen adódott egy olyan lehetőség, ami mindkettőnk számára felülmúlta az addigi elképzeléseinket. Jelnek tekintettük és elkezdtük szervezni a közös lakásprojektünket. Az örömöm után megjelent a lelkemben egy nyomasztó érzés, amikor rájöttem, hogy ezt a hírt volt Férjemnek is el kell mondanom, mert nem szerettem volna, ha a közös gyermekünktől tudja meg. Tartottam a bántó megjegyzéseitől és a haragjától.
A második: Belekeveredtem egy olyan élethelyzetbe, ahol számomra két kedves személy konfliktusba került. Az egyikük hirtelen, haragvó és bántó megjegyzést tett a másik félre. Befeszültem és nem tudtam kezelni a helyzetet, így nem tudtam segíteni az élethelyzet megoldásában sem, pedig erre külön megkértek.
Éreztem, ha már pár napon belül két élethelyzetben is kapom a jelet, akkor gyorsan elő kell vennem mélytudaton mindkettőt, hogy meglássam valós jelentésüket, mert különben egyre keményebb helyzetekkel fog jelezni a lélek, hogy szembesüljek.
Felemeltem a rezgésszintemet a Teremtő Önismeret módszerével és kértem Felsőbb Énemet, mutassa meg, mikortól van ez bennem, mióta működik ez a túlélési program, miért fagyok le ezekben az élethelyzetekben.
A gyerekkorom vetült be, amikor Édesapám a semmiből hirtelen nagyon dühös lett. A közelében állandó készenléti állapotban voltam, s ha dühroham jött rá, gyorsan lezártam az érzéseimet. A valóság rezgésterében sikerült átélnem az akkori élethelyzeteket és felismernem, hogy Édesapám kiabálása mögött az Ő saját tehetetlensége és szeretetlensége, a meg nem értettség állt. Nem rólam és nem nekem szóltak ezek a dühös megnyilvánulások, amiket én magamra vettem, amikért magam hibáztattam. Megéreztem és megértettem Édesapám viselkedését, így tudott lelkemből az egyetemes: elfogadó, megbocsátó, elengedő szeretetet megnyílni, amivel átitattam Őt és ami kioldotta bennem a tehetetlenség érzését.
Megtaláltam az eredőt, lelkemben békével, hálával és megbocsátással tértem vissza a meditációmból.
Pár nappal később találkoztam volt Férjemmel, éreztem, hogy most jött el az elrendeltetett idő arra, hogy elmondjam Neki az összeköltözés örömteli hírét. Mivel nem volt bennem feszültség, kétség Vele kapcsolatban, átéreztem a lelkét, így sikerült teljes nyugalomban, megértésben megbeszélni a dolgokat. Azóta sem volt semmilyen megjegyzése, vagy bántása felém.
A második eset szereplőinek pedig elmondtam a szembesülésem történetét és a kioldás sikerét, ezzel is hirdetve az önismeret fontosságát. Úgy érzem, sikerült bölcsen megoldanom mindkét helyzetet.
