A szerelem állapotának tanítása

Vannak, akik megkövezik a szerelmemet, mondván, miért nem lép, miért nem vállal fel engem, főleg, ha itt a szíve. Én azt hiszem, mivel ha belőlem indul ki minden és én vagyok az, aki azokat az energiatereket töri, ami a változásokat hozza, akkor még én nem vagyok 100% készen.

Napokig kerülgettem a témát, mert nem fogalmazódott meg konkrétan, hogy a hiba az én készülékemben van. Ennek megfelelően a próbálkozásaim mind kudarcba fulladtak. Nem történt lényegi áttörés a meditációk során és az okát nem értettem. Minden irányból feszegettem a témát, ahogy és ahonnét csak lehetett.

Végső elkeseredésemben kértem a Jóistent, segítsen megmutatni, kioldani, mi a blokk bennem, ami miatt nem lép felém nyíltan a Kedvesem.

Emelkedett rezgésszinten, mélytudaton, ahogy a megoldani akarásom leraktam, Felsőbb Énemnek átadtam a vezérlést, elindultak a képek, amik között felvillant egy ősrégi jelenet egy előző életünkből. Megismertem azonnal, mert már többször dolgoztam vele, és mindig újabb és újabb árnyék-én tulajdonságok jöttek a felszínre, vagy kerültek új megvilágításba a helyzetek.

Egy 18-19. századi előző életemben nemesi lány voltam, kedvesem pedig alacsonyabb sorból származó fiatalember. Néha úgy tetszett, mintha lovász legény lett volna. Titkos, fel nem vállalt szerelmi viszonyba kezdtünk nagy és heves érzelmekkel, és én házasságon kívül teherbe estem. Hiába házasodtunk össze, ezt is csak halkan, szinte titokban tettük, mivel én állapotos voltam, rám rossz fényt vetett volna, ha a házasságkötéstől nem 9 hónapra, hanem jóval előbb születik a gyermek. Ezért, hogy eltussoljuk az ügyet, egy meddő nemesi házaspárnak ígértük a születendő gyermeket. Igen ám, de két baba született. Egy fiú és egy lány, ikrek. A szülés napján a pár elvitte a fiúgyermeket, de a lányt nem, mivel  számukra ő értéktelen.

Most Felsőbb Énem azt a pillanatot mutatta meg, amikor férjem kezébe adtam a gyermeket, és ő elveszi tőlem: láttam szememben a metsző ridegséget, ami tizedmásodperc alatt alakult ki bennem. Ennyi idő kellett, hogy érzelmileg teljesen lefagyjak és bezárjak előtte. Jelen énem tudta, hogy én is bűnrészes vagyok, hiszen ott és akkor én is akartam, hogy vigyék a gyermeket, de mindenért a férjemet okoltam, aki ezzel a tettel megszűnt létezni számomra. Megítéltem, elítéltem, holott én se voltam jobb nála, viszont, amire egyikünk sem számított, hogy akkor elkezdtek feltörni bennem az anyai érzések és abban bíztam, hogy majd ő, mint erős férfi, véget vet a kétségeimnek és nem engedi elvinni a fiú gyereket. Pedig ő ezzel a tettel csak engem védett, az én erényeimet. Hidegségem, ridegségem, gőgöm, dölyföm, dacom, fölényességem, ironikusságom és egyéb hasonló sértettségem által, a megbántottság miatt, egészen a halálom pillanatáig nem vettem észre, hogy ez a jámbor ember engem mennyire kitartóan, nagyon szeret. Én pedig csak őt okoltam és minden eszközzel büntettem.

Leesett a rezgésszintem és elakadtam, nem tudtam, hogyan tudom kioldani ezt a helyzetet. Tanácstalanságomban kértem a Jóistent, Felsőbb Énemet, segítsenek felolvasztani jég szívemet és a szeretet erejével megtalálni a megoldást a helyzetre, hogy képes legyek megbocsátani magamnak, férjemnek, és azt a bennem lévő megfagyottságot felolvasztani.

Felsőbb Énem segített és visszaállt az egyensúly bennem, ekkor jött a melegség és a szívemben a szorító csomó kiengedett.

Újra lejátszódott a jelenet, de máshogyan: ahogy párom nyúlt a gyermek után, hogy elvegye tőlem, én hittel, reménnyel, szertetettel és szerelemmel telve néztem a szemébe, a korábbi ridegségem helyett. Ezáltal megváltozott a helyzet. A gyermeket a dajka kezébe tette, engem átölelt és mint büszke, erős férfi vállalta fel a helyzetet. Attól az energetikától, amit a szememben látott és megérzett, olyan erő és olyan elszántság lett benne, amivel, ha kell, a világgal is megküzd értünk!

Azt hittem, ennek az előző életnek nincs olyan pillanata, képkockája, amit ne elemeztem volna ki már jó párszor, vagy ne dolgoztam volna vele! Pedig volt, sőt az igazi egyetemes törvényt, igazságot, amit rejtett ez az előző élet, most láttam és értettem meg! El kellett jutnom fejlődésem menetében erre a készségi szintre, hogy tudatomba tudjam emelni a végső igazságot. Ezért kellett újból és újból Felsőbb Énemnek „elővenni”, hogy letisztuljon a múlt, ami a jelenbe fut és addig hajt végre, amíg nincs jóvá téve.

Ezen a magas tudatosságon tudatosult bennem, megértettem, mi a dolgom ebben az életben:

A NŐ az, aki a férfinek az energetikai teret biztosítja azzal, ahogy benne van az egypontjában, ősvalójában, a forrásban. Valójában A NŐ SZERELEM állapota az, amiből táplálkozik a férfi. Mert ahogy a férfi eggyé válik a nő által megnyitott energiatérben a nő hitének, szerelem érzésének minőségével, nyer erőt a küzdelmekhez és teremt. De a nőnek kell eljutnia ebbe az állapotba, hogy az elfogadó, befogadó, lágy szerelem érzésen keresztül töretlenül tudjon hinni, bízni a férfiben, mert ebben az egység állapotban tud létrejönni kettejük között az egyesség.