A Teremtő Önismeret elvonulásán volt egy gyakorlat, aminél mindannyian lebuktunk, hogy egyikünk sem kapcsolódott a Felsőbb Énjével. Ez mindenkinek egy „lecke” volt.
Nálam azonban itt megállt a történet, míg a többiek haladtak tovább, én ezen a ponton leblokkoltam, egyfajta lelki kínt, lelki haldoklást és óriási halálfélelmet éreztem, mert fejlődésemben eljutottam arra a pontra, amikor az egóm a totál megadását, akarásának teljes hatalmát készült letenni, feladni. Leblokkolásom Enikő észrevette, odajött hozzám, és egy vezetett meditációval kisegített ebből a megrekedésből, tehetetlen helyzetből. Végre ebben a meditációban láttam meg és bizonyosodtam meg arról, hogy a félelmemnek nincs semmi valósága! Láttam a Teremtő Erőmet, amin kívül helyeztem magam. Azt gondoltam, azaz az egóm azt akarta elfogadtatni velem, hogy ez az erő ripityára törhet engem. Túl kellett járnom az eszemen, fel kellett emelnem a rezgésszintem, hogy ősvalóm fénye, szerethetőségem hite, a teljes bizalom ereje felülírja az elmém félelmét. Onnantól kezdve nem volt kérdés! Eggyé váltam a Teremtő Erőmmel, éreztem, hogy ura vagyok az életemnek!
Nincs valósága a félelemnek!
