A T.Ö. oktatás után

A T.Ö. oktatás után

Azt a fényt és ragyogást – ami bennem a nyugalom, a béke, az önelfogadás érzése –, ami belülről árad, mindenki észreveszi, akivel találkozom és nem mulasztják el a tudomásomra hozni.

Szinte minden nap valaki az utamba kerül, aki segítségre, tanácsra szorul és „lazán” irányt mutatok neki. Ez merőben új és hálás feladat. Mindennapi küldetésemnek tekintem, hogy mosolyt csaljak az emberek arcára és boldogságot csepegtessek a lelkükbe! De ez is könnyedén jön, mondhatnám, sikeres  ez a vállalkozásom! A munkahelyemen is mindenkihez van egy-két jó szavam és látom, hogy ez mennyire felvillanyozza őket!

Úgy érzem, hogy máris sokat változtattam a világon!

Az elvonulás utáni héten home office-ban dolgoztam. Nagyon jó alkalom volt arra, hogy összegezzem magamban a hétvége eseményeit. Az első és legfontosabb változás, amit megfigyeltem magamon, az a kommunikáció volt. Beszélgettem ismerősökkel, barátokkal és nemcsak meghallgattak, de értették, amit mondok. Nekem ez új, felemelő felismerés volt!

Például órákat beszélgettünk a volt férjemmel, jó hangulatban, türelmesen. Meséltem az önismeretről, tanácsot adtam a gyerekkel való kapcsolatához, nem hurrogott le, hanem meghallgatott! Elmondtuk egymásnak, mit gondolunk a másikról, megköszöntük a közös életünket és elmondtam, hogy hálás vagyok a barátnőjének, hogy belépett az életébe, az életünkbe.

Megbeszéltük még azt is, hogy beadjuk a válópert, ami egyikünk számára sem lesz fájdalmas, inkább csak hozzátesz, tovább emeli az eddigi jó kapcsolatunkat.

A következő napon az egyik barátnőmet kirúgták az állásából, elsírta a bánatát és elmondta, hogyan akar bosszút állni, mi mindent talált ki, hogy belerúgjon a volt főnökébe. Megnyugtattam, hogy a lehető legjobb dolog történt vele, felvázoltam a helyzet minden pozitívumát és lebeszéltem a bosszúhadjáratról! Javasoltam, hogy a jövőbeli munkájára koncentráljon.

Ezután egy kolléganőmnek adtam tanácsot, aki az életében bekövetkezett változásoktól szorong, nyugtalanul és keveset alszik.

A gyermekemmel való kapcsolatom ugrásszerűen javult, rengeteget nevetünk együtt, a beszélgetéseink hangneme sokkal nyugodtabb. Tanulni is hajlandó.

Általánosságban elmondható, szinte bármi történik körülöttem, én csak mosolygok, nevetek, sugárzom a boldogságtól.

Például szombaton elindultam a vidéki rezidenciámba. Borult, kissé ködös idő volt, de én mégis gyönyörűnek láttam a világot, énekeltem és boldog voltam. Közben rájöttem, hogy nem kell a Napot keresnem, mert a belső fényem folyton ragyog bennem! Tőlem függ, érzem-e, hogy világítok akkor is, ha kint szürkeség van! Felmentem a hegyek közé, friss levegőt szívtam, töltődtem. Hazafelé az autópálya végén átsuhant az agyamon, hogy itt lakik a közelben az unokatestvérem, akivel pár napja beszéltük, hogy találkozhatnánk, de végül nem fixáltuk le az időpontot. Mire a gondolat végére értem, az autó elkezdett lassulni alattam és amikor a lendület elfogyott, megállt. Nem is tudtam újraindítani. Az unokatesóm pasija autószerelő, megígérte, hogy mindjárt segítségemre siet. Már sötét volt és  a külső sávban álltam, imádkoztam, hogy senki ne jöjjön belém. Pár perc múlva gondoltam, újra megpróbálom beindítani és gond nélkül sikerült! Ezek után meglátogattam az unokatesómékat, akik nagyon örültek nekem, egyáltalán nem voltak meglepődve a történteken, közölték, hogy ennek így kellett történnie. A látogatás után simán hazaértem.

Januártól új munkahelyen dolgozom, harmóniában és békében önmagammal és a kollégáimmal. A helyemen vagyok. Szeretnek, támogatnak és rengeteget nevetünk. Nem csak a szobában, de a szobán kívül is kedves minden kolléga, akivel csak kapcsolatba kerültem. Nem is tudom, hogy itt van-e egyáltalán összeférhetetlen ember!

Az épületben rengeteg konyha van és a mi konyhánkba jár egy olyan kolléga ebédelni, aki nem a mi emeletünkön dolgozik. Eleinte csak köszöntünk és összemosolyogtunk, de bennem elkezdett bizseregni valami és éreztem, hogy ő több, mint egy „kedves kolléga”. El tudom képzelni, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk. De, ha csak azért akadt az utamba, hogy engem nyisson, már akkor is nagyon sokat köszönhetek neki. Tudatosan lazán kezelem, ha kell, hogy legyen köztünk valami, akkor úgyis lesz, ha itt az ideje.

Még egy fontos dolog, majd mindennap meditálok, vagy irányított vagy saját meditációval, előadást hallgatok és a reggeleket igyekszem tudatosan kezdeni!

Szárnyalok, énekelek, annyi energiám van, hogy a világbéke megteremtése sem jelentene akadályt. Egyébként ezt felismerve kértem is, azzal a megjegyzéssel, hogy az történjen, ami a világnak jó, kell és szükséges!

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat