Két álmom volt, amik mélyen hatottak a lelkemben és éreztem, ezekkel az álmokkal a Felsőbb Énem üzen, hogy megint itt van az elrendeltetett ideje meglátni valamit az életemben.
Az egyik álmomban láttam egy édesanyát a lányával egy ódon szobában, régies ruhában. Az édesanya a halott lányát tartotta a karjaiban. A másik álmom pedig a régi családi házamban történt, ahol egy kisgyermekes szülői parti volt több család részvételével. Arra lettem figyelmes, hogy egy anyuka a nagy autójával az egyik kertből áthajt a másik kertbe és közben elüt egy kislányt úgy, hogy észre sem vette. A kislány anyukája az autó alá ugrott, én eközben hívtam gyorsan a mentőket. Legjobban az maradt meg bennem, hogy minden figyelem az anyukára és a gyermekére szegeződött, s hogy a pillanat töredéke alatt megváltozott az életük.
Két nap után tudtam leülni megnézni, mit üzennek az álmaim. Ez idő alatt három balesetnek voltam a szemtanúja, ami sürgetett, hogy nem halogathatom tovább a szembesülést.
A Teremtő Önismeret segítségével felemeltem a rezgésszintemet és kértem Felsőbb Énemet, mutassa meg az álmaim üzenetét. Mindkét álmom egyszerre vetült be és a tehetetlenség érzése érkezett meg először és az a fájdalom, amikor egy pillanat alatt zajlanak le a dolgok és úgy érezzük, nincs semmilyen ráhatásunk a történtekre. Akivel történik a tragédia, annak megáll abban a pillanatban a világ és nem érti, hogyan folytatódhat másnak ugyanúgy. Hogyhogy felkel reggel a nap, mennek az emberek munkába és folytatódik az élet?! Teljes értetlenség mindennel és mindenkivel szemben. Utána be kell paszíroznia magát a hétköznapok folyamába a fájdalommal és a tragédia tudatával, ami rettenetes érzés.
Miután kibontogattam magamban ezeket az érzéseket (fájdalom, tehetetlenség, értetlenség), bevetült a kép, hogy az Anyukám pontosan ezeket élte meg, amikor a Nővérem egy cserbenhagyásos gázolásban meghalt. Reggel telefonáltak és anyukám vette fel a telefont. Abban a pillanatban megszűnt neki a világ és minden megállt. Életének legmélyebb pokla nyílt meg, amiben egyedül őrjöngött és őrült bele. Innentől kezdve már nem ugyanaz volt az élet számára, mint ezelőtt.
Ugyanazt láttam meg, amit az álmomban, minden fókusz Anyukámra irányult, egy pillanat alatt változott meg az élete.
Abban az időben fiatal lányként, az akkori készségemmel nem láttam, nem éreztem át Édesanyám mély fájdalmát, azzal voltam elfoglalva, hogy milyen önzőek a Szüleim, mert csak a maguk fájdalmával foglalkoznak és minket a Húgommal magunkra hagytak a gyászunkkal.
Felemeltem a rezgésszintemet és a magentába beleengedtem az érzéketlen, tiszteletlen, önző részemet, majd átéreztem Anyukám fájdalmát és azt is a magentába engedtem. Ahogy a múltam minden letapadása kifolyt belőlem, a lélek alkímiája a magenta energiával átalakította árnyékaimat fényminőséggé, amivel eggyé váltam. Ebben az egység állapotban letérdeltem Anyukám elé, megfogtam a kezeit és így kértem Tőle bocsánatot, tiszta szívből. Ahogy ezt kimondtam, éreztem, ahogy a szeretet áramlik köztünk és a megbocsájtás energiája áthat.
Ahogy Édesanyám bennem él, így a megbocsájtás ugyanakkora erővel hatott rám is. Magamnak is megbocsájtottam, kegyelmet adtam.
Kértem Felsőbb Énemet, mutassa meg, hogy az elmúlt időben hol voltam önző és tiszteletlen. Ekkor vetült be az oktatáson való részvételem, ahol segítőként vettem részt. Örültem annak, hogy részt vehetek rajta és az aktuális élethelyzetemre válaszokat kaphatok a három nap alatt. Önző módon csak arra fókuszáltam, hogy a saját életem kérdéseire megkapjam a válaszokat.
Bár szóban mindig elmondom, hogy a Teremtő Önismeretnek köszönhetem az életemet és érzésben is megvan, de valahogy most mégsem éreztem át, mit jelent ez igazából. Hogy mit jelent Neked a Teremtő Önismeret, milyen módon, mennyi ideje, milyen áldozatok árán „hoztad át” nekünk e tudást. Ezek mind ott vannak bennem, de nem emeltem a tudatomba. Ezt most látom, mennyire tiszteletlen voltam a Teremtő Önismerettel szemben és mivel Te egy vagy vele, ezért Veled is. Csak úgy, mint annak idején Anyukámmal szemben, nem éreztem át, mit érez, mit él meg…
Bocsánatot szeretnék kérni Tőled.
Ennek fényében láttam/látok rá arra is, hogyan tudom a közös ügyet szolgálni. Mostani készségemnek megfelelően ismét helyre került bennem a Veled és a Teremtő Önismerettel való kapcsolódásom. A Benned megszülető „projektek"-ben, Téged támogatva, a háttér munkákban veszek részt, ezzel adva az inspirációt és az erőt.
Az emberekkel való lelki munkát pedig, legyen az masszázs, vagy oldás, az én közegemben végezhetem. Ezzel tudom képviselni, hirdetni mindenhol a Teremtő Önismeretet.
Köszönöm, hogy részese lehetek!
