Először is szeretném megköszönni Enikő, hogy az általad mutatott módszerrel fejlődhetek, nyithatom magam.
Úgy érzem, most vált teljesen az életem részévé a spirituális fejlődés, ezért mindent elkövetek, hogy haladhassak az utamon.
Szeretném megosztani Veled a ma éjszakai álmom mindkét részletét.
Első álom: ott vagy mellettem és elfog egy csodálatos, békés, boldogságos-sírásra késztetős érzés, mely a szívem mélyéből, ősmagomból tör ki. Azt mondtad nekem: „Az a csoda, ami előjön az ősvalódból, na aaaaz vagy TE! Minden más csak illúzió, hazugság.” És ezután megébredtem (felébresztettek), de az érzés ugyanúgy ott volt a szívem alatt a mellkasomban, de olyan erővel és mélységben járta át sejtjeimet, amit eddig soha nem éreztem a meditációk alkalmával. Bár azokon is nagyon jó érzés volt.
A következő gondolat, hogy le kell írnom, el kell küldenem.
Visszafeküdtem és kértem Felsőbb Énem és minden segítőt, hogy a továbbiakban, ha van még számomra információ, akkor azt a lehető legerősebb, legérthetőbb módon közöljék, valamint emlékezzek is rá ébredés után.
Második álom: feleségemmel vagyok egy lakásban este, a szívemben ugyanaz az egyetemes szeretet, ami elalvás előtt, illetve az előző álomban. Figyelmes leszek az ablakon keresztül különös égi fényjelenségekre, idegenek (UFO) jelenlétére gondoltam. Mutattam a páromnak is. A fények közelebb jöttek hozzánk, éreztem, hogy engem akarnak. Elraboltak az idegenek, az volt a céljuk, hogy kitöröljék ezt a csodás érzést belőlem. Mindent megtettem, hogy ez ne sikerüljön, ne tudják kitörölni.
Mikor látták, hogy nem megy, visszaküldtek egy gyerek testébe a Földre, egy teljesen más családhoz, apával, anyával és két testvérrel. A kisebb tesóm elkezd fuldokolni, öklendezni, én próbálom megmenteni, de senki más nem cselekszik rajtam kívül. A szívemben ugyanaz a csodás szeretet érzés, ami előtte, fizikailag éreztem, ahogy árad belőlem.
Ahogy meghalt a tesóm, abban a pillanatban átváltozott egy idegenné, akit azért küldtek velem, hogy lássák, sikerült-e a szeretetet kitörölni belőlem. Mivel látták, hogy ez nem sikerült, elvittek magukkal. Megmutatták az általuk fontosnak vélt tudásokat, univerzum működése, bolygók rendszere stb. Megkérdeztem tőlük, Ti ismeritek az ősi, feltétel nélküli szeretet érzését? Áthatolta már sejtjeiteket, átrezgetett benneteket?
Értetlenül álltak előttem, nem tudták, miért is kellene ez nekik. Megjelent mellettem egy banán formájú idegen, akinek mondtam, kóstold meg önmagad, érezd azt a csodás érzést, ami belőled árad. (hogy miért banán, nem tudom).
Átjárta az ő testét is ez a csoda, ami a szeretetből fakadt. A társait is megkínálta önmagából és mindenkit betöltött ez a leírhatatlan érzés, ami a feltétel nélküli szeretet által adatik meg nekünk. Mondtam nekik, ez a feltétel nélküli szeretet, amiben akár fel is áldozzuk magunkat (banán, aki közben teljesen elfogyott és eltűnt), hogy a másik megtapasztalhassa ezt az érzést.
Mindenki ragyogott – velem együtt – körülöttem és ráébredtek, hogy ezt nem szabad elvenni senkitől, inkább árasztani kell, segíteni másokat is megélni ezt a csodát.
Ekkor megint felébredtem (felébresztettek), ismét éreztem, hogy ezt le kell írnom. Eközben éber állapotban is folytatódott az érzés, a csoda. Fel kellett keltenem a mellettem alvó páromat, hogy Ő is érezhesse ezt a csodát, átölelve szerettem volna átadni neki a belőlem áradó erőt, szeretetet. Azt kérdezte, hogy rosszat álmodtam? Válaszoltam, hogy nem álmodtam rosszat, se jót, egy tanítást álmodtam, egy csodát.
Hosszan öleltük egymást, amíg fel nem kelt és el nem ment dolgozni. (a könnyeim most is jönnek, miközben ezt leírom Neked)
T. I.