Egyik napon délelőtt éreztem a koronacsakrámat, ezért beültem a meditációs fotelembe és hagytam Felsőbb Énemet, tegyen amit „akar”. A meditáció alkalmával nagyon jó érzés hatott át.
Ebédre elmentem a szüleimhez, teljesen váratlanul megjelent a fiam, akivel elég ritkán találkozom. Annyira jólesett, nagyon hálás voltam, éreztem, hogy ez a találkozás a meditációm hatására jöhetett létre, nem az a szokásos, előre eltervezett és bejelentett felbukkanása volt.
Délután újra éreztem, hogy valamit jelez a Felsőbb Énem. Megint betelepedtem a meditációs fotelembe, hagytam, vigyen, ahová vinnie kell. Egyetlen dolog tudatosult bennem: hogy Isten előtt állok… Gyönyörű fehérség vett körül. Valójában nem tudom, mit kaptam, mi történt ott velem, hagyatkoztam, mindent befogadtam, majd visszajöttem. Mindez annyira széppé tette a vasárnapomat.
Este, mikor tükörbe néztem, láttam, hogy gyönyörű, tiszta a szemem, ragyogok.
Ma reggel pedig a Felsőbb Énem sugallatára választottam a YouTube-on lévő „Szüleim-én-gyermekeim" meditációt. Az oldás alkalmával Anyukám felé megint tettem lépéseket, egy-egy emlékből felbukkanó történés, viselkedés, reagálás megbocsátásával. Apukám felől viszont a merevséget, elhatárolódást éreztem, Ő még mindig elzárkózik az érzelmek elől, de itt inkább arra döbbenek rá, most hogy ezt leírtam, hogy én határolódok el tőle valamiért.
Majd amikor a gyerekem felé fordultam, megszületett a megértés bennem. Megértettem, hogy azért hagyott el 18 éves korában, mert csalódást okoztam neki. Annyira vágyott egy szerető családra, én meg elváltam és onnantól kezdve én szar alak voltam a szemében. Lényeg, hogy megértettem tettének valódi okát, és elfogadtam.
Ekkor azt éreztem, hogy a bal kezemmel megfogom a szüleim kezét, jobb kezemmel meg a fiamét és mint egy rakéta, nyílegyenesen elindulok felfelé, és viszem őket magammal a Fénybe.
Ami még sokszor zavar, úgy érzem, nem viszem végig a meditációkat, elérek valameddig, de valahol abbamarad, elakadok. Egyik nap láttam egy filmet, ahol a főhős lány rájön arra, hogy azért nem fejezi be a lelkesen megkezdett dolgait (pl. iskola, diplomaszerzés), mert nem nőtt fel korának megfelelő szintre, ragaszkodott kislány korához, történéseihez (konkrétan a filmben nem dolgozta fel anyukája elvesztését). Ezen ledöbbentem, és rájöttem, hogy még én sem nőttem fel teljesen. Párszor dolgoztam rajta, növögettem, de még nem értem el én sem a jelen koromat.
