Atlantiszi beavatás

Atlantiszi beavatás

A Teremtő Önismeret oktatás harmadik hétvégéje Enikőnél volt megtartva a Margit körúton. Első nap felvázolta nagyjából, melyik nap, mi lesz a programunk. Ami leginkább megragadta a figyelmemet, az a második napon lévő beavatás. Amit nem részletezett, hogy miről fog szólni. Annyit kaptunk útravalóként a nap végeztével, hogy éjjel figyeljük meg az álmainkat, mert fontos üzeneteket kaphatunk általuk. Én egész éjjel az álmaimat figyeltem, már éjfél előtt is felkeltem, hogy leírjam őket, de mikor le akartam írni, semmi nem jutott eszembe. Mintha törölték volna. Ez ment egész éjjel. Többször felkeltem, de semmit nem tudtam leírni, egy szó kivételével: BEAVATÁS.

Eljött a második nap. A tesztekkel folytattuk, amit előző nap még nem fejeztünk be. Nagyon vártam, izgalmas dolgokat tudhattunk meg magunkról. A 13. pont az volt, hogy írjál egy kort, ami eszedbe jut. Én Atlantiszt írtam. Hogy miért? Nem tudom. Nem gondolkoztam rajta, csak ez jött. Enikő rákérdezett, hogy vettem-e részt már Atlantiszi beavatáson? Mondtam, hogy nem. Feltette a kérdést a többieknek is, de a többség még nem volt ilyenen. Így a beavatásunk az lett, hogy bevitt minket az Atlantiszi időkbe. Persze nem mindenki ezt az utat járta, de az is rendben volt.

Jöttek lila színű energiagömbök a fejem fölé és éreztem, hogy „elvisznek”. Belecsöppentem egy olyan egységélménybe és egy halványabb lila, de óriási energiaburokba, ahol azt éreztem, egy vagyok mindennel, hogy Isten a részem, vagy fordítva, én vagyok az ő része. A lényeg, hogy egyek voltunk. Enikő csilingelő hangjára közben figyeltem, de mintha párhuzamosan éltem volna az élményt abban a másik létközben! Ebben az egységélményben megmutatták, hogy most mi a dolgom itt a Földön. Egy fáklyát mutattak, amivel az emberek lelkében „gyújtom” meg a fényt. Sosem értettem mi az a Fényküldött, amiről sok spiri könyv, cikk szólt, de most már igen. Amit ott abban a létállapotban éreztem, azt kell továbbadnom másoknak: a bennük lévő pislákoló parázst fellobbantani, hogy megláthassák saját fényüket. Azt is megmutatták, hogy ami a jelenlegi képességem most, hogy megérzem az emberekben mi megy végbe, azért kaptam, hogy „lássam” őket, érezzem, mivel küzdenek. És amit én már megoldottam magamban és tudatosítottam, mint tudást, továbbadjam nekik. De azt is tudatosították, ha én nem kapcsolódom vissza abba az eredeti HITEMBE, abba az állapotba, aki vagyok (FÉNY), akkor összeolvadok velük és elveszítem magam, lassan azt sem fogom tudni, hogy én vagyok-e. Ezt persze Enikő is mondta már nekem.

Volt egy olyan része a meditációnak, hogy megnéztük, mi az az esemény, érzés, vagy történés, ami kivitt abból az egységélményből, az Atlantiszi létállapotból. Mi volt az, ami levitte a rezgésem? Az jött, hogy meg akartam tapasztalni a vágyakat, hogy milyen megélni a kettősséget, milyen a duális világ, milyen a nő és a férfi szerelme külön testben, amikor nem egyek.

Szóval a vágyak, amik lehoztak ebből a csodálatos egységélményből. Talán tudtam én ezt mélyen ott legbelül, hogy ebben az életemben is a vágyakat hajkurászom, üldözöm, de most valahogy összeálltak a puzzle darabkái. És úgy döntöttem, hogy ezt itt és most abbahagyom! Mert csak akkor tudok a feladatommal foglalkozni és a HITET MAG-om-ban megerősíteni, ha természetes és biztos leszek az erőmben, szerethetőségemben. Úgy, mint ahogy a földön levegő nélkül nem lehet élni! HIT nélkül nincs szellemi és lelki erő sem! Nem élünk, csak félünk!

Köszönet az utazásért, az érzésért, a felismerésért!

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat