Az ablak nélküli helyiségek tanítása

Az ablak nélküli helyiségek tanítása

A munkahelyemen egy sötét, ablaktalan helyen ültem egész nap, melyet az elején szinte észre sem vettem, de aztán egy idő után elkezdett rettenetesen zavarni. Először a régi sémáimat követve harcosan, követelőzően, felháborodva „akcióztam” a vezetőségnél. Belső sértettségemben; hogy, hogy lehet ilyet tenni emberekkel (főleg hát persze velem), tanulmányokat gyűjtöttem össze a sötét helyen való munkavégzés káros egészségügyi hatásairól, ezzel a felháborodásom jogosságát alátámasztva. A vezetőség részéről közönyös válasz érkezett: ha eddig 10 évig jó volt a többieknek, miért kéne most egy új kolléga miatt ezen változtatni?!  Ismertem a Teremtő Önismeret technikáit, megnéztem, melyik árnyékszemélyiségem az, ami ennyire a sötétségbe taszít? Mi az bennem, ami ilyen erősen késztet arra, hogy a környezetembe sem engedem a fényt? Arany-magenta összekötésével rezgésszintemet megemeltem és mélytudaton ráláttam arra a mélységes ítéletre, utálatra, amit a főnökömmel szemben éreztem, mert nem tartottam sem szakmailag, sem emberileg alkalmasnak, hogy a pozícióját betöltse. Szembesültem a bennem lévő hatalommal is, az „én akarom megoldani, majd én megmutatom” érzésekkel.  Ahogy ezek a nyomasztó, feszülő energiák a lélek alkímiája által kioldódtak, felszabadultam. Átalakultak szerethetőségem hitére, ráláttam valós fényemre. Megéreztem a bennem lévő finom szeretetet, puhaságot, elfogadást, áramlást. Az oldást követő héten bejelentették, hogy az épületet átalakítják és az osztályunk átköltözött az akkori legfényesebb helyiségbe.

Öt évvel később egy másik munkahelyen a sarokban kellett ülnöm, volt ugyan némi fényem, de délutánra nagyon besötétedett. Hamar rájöttem, hogy szelídebben ugyan, de újra ismétlem az előző élethelyzetemet. Ésszel nem értettem, hogy miért történhet ez meg velem, mert a főnökeimet, a munkatársaimat, akikkel együtt dolgoztam tiszteltem, becsültem, értékeltem, tehát úgy ítéltem meg, hogy ez nem ugyanaz a helyzet. Tudtam, ha a valóságot szeretném megtudni, nincs más, mint a Teremtő Önismeret technikáit kell alkalmaznom. Felemeltem a rezgésszintem, megláttam, hogy újra van bennem gőg, lenézés és ítélet. Megéreztem, hogy a távolabb, más osztályon ülő kollégák beszélgetéseinek témáját és hangsúlyát ítéltem el magamban, amelyet tudatos szinten nem is érzékeltem, csak mélytudatban ismertem fel. Az alkímia során ezen árnyéktulajdonságaimon, amelyek újra megmutatták magukat és sötétségbe kényszerítettek, jót nevettem, szeretettel átöleltem őket, megköszöntem nekik, hogy csak ennyire hajtottak most végre. Az érintett emberekre hálát és áldást küldtem, megköszönve, hogy segítettek felismerni árnyék-én tulajdonságaimat és elfogadtam magam jelen készségi szintemen. Négy hétre rá, az egyik munkatársunk kilépett, a helyére, az ablak mellé átülhettem, újra a napfényt élvezem!

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat