Az álfényem és Én

Az álfényem és Én

Már 20 éve az önismeret útját járom, s végre most jutottam el fejlődésemben oda, hogy megnyílt az életem egyik legfájdalmasabb hazugsága.

Többször kérdezték tőlem, miért nem engedem be teljesen a lelkembe a másik embert, vagy miért nem akarom megérezni a másikat, azzal együtt, hogy nagyon régen egyik meditációmban olyan képet láttam, hogy „átlátszó vagyok”, az emberek, mintegy átjárnak a mellkasomon ki-be. Természetesen elmém ezt akkor nem fogadta be, értetlen voltam és érzéketlen, féltem tőle. Hagytam továbbra is lezárva lelkemet az emberek elől, s így éltem tovább.

Mivel életem több területén egyre sűrűbben kaptam a jeleket, hogy nézzek a történések mélyére, döntést hoztam, magam elé vettem a félelmemet.

Emelkedett rezgésszinten Felsőbb Énem visszavitt egy gyerekkori emlékhez. Néhány hónapos csecsemő voltam, Anya, Apa és apai Nagyapám voltak jelen. Nagyon rosszul éreztem magam. Alig kaptam levegőt, ahogy szenvedett a lelkem a kiságyban fekve, átéltem az anyám, apám és nagyapám közti zsaroló, birtokló „szeretet” fájdalmát, játszmáját, csapdáját, valamint azt is, mintha én lennék a zsarolás „tárgya”. Mindez a „fejem fölött” történt, mindenki lelkét, fájdalmát és gondolatát „éreztem”, de nem tudtam beszélni, csak csendben szenvedni és sírni.

Most a jelenben, a meditációban is tisztán éreztem, milyen szenvedést élt át a baba énem néhány hónapos csecsemőként.

Akkor ott, a kiságyban, amikor mindenki lelki szenvedését átéltem, a fényem lezárult és eluralt a félelem. Ezzel véget ért az a teljesség és egyetemes szeretet állapota, ami a saját fényem sajátja. Szerethetőségem hite bezárult, s hogy túléljek, „megtanultam” megfelelni mindenkinek. Innentől a külvilágtól vágytam és vártam a bizonyságot, hogy szerethető vagyok. Saját fényem háttérbe szorítva elkezdtem családtagjaim szeretetén, figyelmén függni.

Felsőbb Énem megmutatta, hogy miután Nagyapám rákos lett, hogyan segítettük Édesanyámmal őt a felgyógyulásában. Amíg édesanyám fizikailag ápolta nagyapámat, addig én csupán azzal „segítettem”, hogy a világon voltam. A bennem lévő feltétel nélküli szeretetenergia hatására néhány hónap alatt meggyógyult, pedig az orvosok azt mondták, csupán néhány hónapja van hátra.

Csodálatos érzés volt, ahogy átéreztem szerethetőségem hitét, azt, hogy akkor is szerethető vagyok, ha nem csinálok semmit, csak – a világon – vagyok.

Felsőbb Énem megmutatta, hogyan hoztam létre az úgynevezett „álfényemet”, amivel biztosítottam a túlélésemet. Mindent elkövettem, hogy jónak látsszak, hogy szeressenek, hogy kitűnjek, hogy mindenben első legyek, s hogy ezt sikerre tudjam vinni, egy az egóm által felépített „álfényhez" viszonyítottam magam. Ez olyan volt, mint egy útjelző, amiről szentül meg voltam győződve, hogy igaz, tiszta, őszinte és szerethető. Hazugságom most ért véget, ahogy életem nagy önámítására fény derült.

A Teremtő Önismeret technikáját alkalmazva jutottam el valóságom fényéhez. Lelkem végre felszabadult a több évtizedes játszmák, megvezetések súlyától! Átéltem annak állapotát, ami az őszinte, tiszta hang és szó sajátja, az egyetemes szeretetet és a hála érzését, amit mélyen mindig is magamban hordoztam. Magamban, MAGAMRA találtam!

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat