Azt az élethelyzetemet vizsgáltam, ahol a képmutató énem jött elő bennem. Jó pihenést kívántam a szabadság előtt álló ismerősnek (ez még őszinte volt) és megkérdeztem, meddig lesz távol. Mikor megtudtam, milyen sokáig nem látom és azt mondtam neki, hogy: „szuper, pihend ki magad”, az már nem volt őszinte, azt gondoltam, milyen jó, így sokáig nem kell látnom!
Valami csak nem hagyott nyugodni ezután a találkozó után, ezért elhatároztam megnézem, mi az, amiért megváltozott az érzés bennem. Meditációban Felsőbb Énem által visszamentem abba a pillanatnyi helyzetbe, amikor azt éreztem, hogy milyen jó, sokáig nem kell látnom… Az alábbi árnyékaim: undor, megvetés, szánalom, utálat, kéj, betegségektől való félelem, mocsok, képmutatás, szextől való undor stb. érzései jöttek fel bennem. Felsőbb Énem egy előző életembe vitt, hogy megmutassa, honnan erednek ezek az árnyék-én tulajdonságok. Megláttam magamat örömlányként, akiben a fent említett érzések kavarogtak. Felülírtam a múlt borzalmait emelkedett rezgésszinten a magentában, alkímiáztam a gyűlöletet és undoromat magamtól, másoktól… Az alkímia révén a régi érzések átalakultak fénnyé, azaz arra, aki mindig is voltam és beemeltem. A felszabadult új erővel, hittel, tudtam ősvalómból árasztani a feltétel nélküli szeretet szimbólumát, az arany szinuszgörbét, az akkori énemre. Odamentem hozzá, megmosdattam, megfésültem gyönyörű haját és szépen felöltöztettem. Közben árasztottam felé a hitemet, szeretetemet. Élete új fordulatot vett: megismerkedett egy korosabb intelligens, jó modorú gazdag férfival, aki az őszinte, tiszta szerelem érzésével megmutatta mi az igaz szerelem, szeretet. Akkori énem egy intézményt alakított ki árváknak, leányanyáknak, elesetteknek, ahol a szeretet hatotta át a falakat, az embereket.
Kértem, hogy a halála előtti pillanatban mutassa meg azt az élet-esszenciát, ami annak az életének kincse, értéke volt. Megmutatta és átsugározta lelkemnek magjába: az élet szentségének az érzését. Szépen lassan áradt szét testem minden sejtjébe, lelkem minden rezgésébe, agyam összes receptorába és a bennem élő szellem, Istennő minden dimenziójába. Éreztem, ahogy bizsereg és melegít. Hála töltött el és áldás, köszönet, arra az erőre, hitre, ami a Teremtő Önismeret, ami megnyitotta bennem ezt az érzést!
L.
