Szívemhez közelálló személlyel kapcsolatban szeretnék egy történetet megosztani veletek. A fogalmazás megkönnyítése miatt nevezzük őt Jácintnak. Jácint évekkel ezelőtt egy könyv hatására elkezdte figyelni az élete történéseit, kutatni azok okait, elindult benne egyfajta tudatosság. Elindult az önismeret útján. Amikor megismerkedtünk, én hatalmas falakat húztam magam köré, nem nyitottam az emberek felé, a lakásomat sem szívesen hagytam el. Jácint elkezdett mesélni magáról, tudatosságáról, felismeréseiről. Akaratom ellenére is hallgattam őt és csak később jöttem rá, hogy a vele való beszélgetések után jobban éreztem magamat. Rávilágított arra, hogy nézzem a dolgok napos oldalát. Hitével, szeretetével, támogatásával tudtam csak elmenni a Teremtő Önismeret tanfolyamra. Itt kezdtek bennünk a falak lehullani, az alkímia segítségével napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra bontottuk le magunkról az árnyék-éneket.
Jácint egója, ahogy egyre közelebb került játszmáinak, árnyék-én tulajdonságainak felismeréséhez, mindjobban ellenállt, mintegy sorompóval, elzárta az utat az önmegismerése felé. Éberségét azért megőrizve próbálta a problémákat ilyen-olyan eszközökkel megoldani.
Én közben a Teremtő Önismerettől kapott „módszerrel” haladtam tovább. Jácintnak meséltem a történéseimet, a mélyen átélt érzéseimet, látta rajtam a változásokat, aminek tiszta szívvel tudott örülni. Imádta, ha sírtam, ha nevettem. Imádta, ha erősíthette bennem a hitet és kérte, hogy engem ne befolyásoljon az, ha Ő nem folytatja velem a közösen megkezdett önismereti utat. Mindig megköszönte a bizalmamat, hogy megosztom vele a meditációimat. Ő továbbra is erősítette magában, hogy nem szeretne arany-magentázni, Ő meditáció nélkül, más úton-módon megoldja az életét, hiszen eddig is boldogult, ezután is fog.
Telt az idő, az új munkahelyén egyre jobban érezte, bedarálja valami erő, fájt a feje, nem érezte jól magát. Kértem, legalább próbálja meg meditációban megnézni, mi az, ami miatt nincs jól? Arany-magentáról hallani sem akart az egója, így egy általa megérzett meditációs videóval, végre hosszú hónapok után, Felsőbb Énje elindított benne valamit. Ezután kisebb nagyobb kihagyásokkal, meditációban, Felsőbb Énje képekben, érzésekben utat mutatott neki. Ennek én nagyon örültem!
Feltétel nélküli szeretetemmel, hitemmel és a meditációimban megélt, átélt érzésekkel támogattam. Sokat beszélgettünk, de valahogy ezek a beszélgetések kizárólagosan a fejlődésünket segítették, kölcsönösen. Nem terheltük egymást az energia-játszmáinkkal: hogy ez ilyen volt velem, ez most olyan. Nem akartuk egymás problémáját megoldani! A beszélgetések közben a rezgésszintünk emelkedett, energiával töltött fel mindkettőnket.
Én már tudtam, hogy az igazi, valós megoldások csak kizárólag a Felsőbb Énem által, mélytudaton mutatkoznak meg.
Hála, áldás köszönet azért a napért, amikor Jácint akarata ellenére, meditációban a Felsőbb Énje megnyitotta az arany-magentát és az árnyék-én tulajdonságai, az alkímia segítségével átalakultak fénnyé, hitté. Ledöbbent, milyen erővel áramlottak ki belőle a régmúlt fájdalmai, felismerései és utána az alkímia útján, milyen új minőségű energiák járták át a testét. Az ezt követő napokban megosztottam vele a „Hála” és az „Élet szentsége” témában átélt meditációs élményeimet. A következő napon, Jácint kapta meg meditációban a „Bűnbánat” érzését, amit megosztott velem is. Az általa kapott érzések által felismertem, hogy mennyi mindenkit bántottam, mennyi csalódást okoztam azoknak, akik szerettek és szeretnek. Jácintnak köszönhetem, hogy a Teremtő Önismerettel meditációban megélhettem én is az igazi „Bűnbánat” érzését. Lelkem mélyén megéreztem, hogy nincs alá-, fölérendeltség, csakis egymásmellé rendeltség. Az igaz érzéseket meditációban tudjuk megélni. Az egymásba és a magunkba vetett hitünkkel, a feltétel nélküli szeretet érzésével, az elgurult gyöngyszemek hazatalálnak!