Az elmém fogságában

Az elmém fogságában

Ez a megtapasztalásom egy hosszabb, napokig tartó felismerés-sorozat eredménye. Szeretném megosztani Veletek az átélt tapasztalataimat és ezen keresztül megmutatni, hogy mennyire éltem az elmém fogságában. Szeretném, hogy a hozzám hasonlók – akik szintén az elméjüknek a rabjai – láthassák a példámon keresztül, hogy egy nagyon mélyen gyökerező gondolat, egy program, milyen mélyen gátol, kapcsol be automatikusan és észrevétlenül.

Látom és érzem az eddig elért változásokat magamban, de úgy éreztem valami hiányzik – még mindig nem teljes az életem fizikai szinten. Tudom, hogy az Önismeret élethosszig tartó út és az eddigi változások bennem és a környezetemben szemmel láthatóak. Mégis elégedetlen és türelmetlen vagyok. Ezért gyakran teszem fel a kérdést magamnak: Mit tegyek még? Mi hiányzik még? Mit nem csinálok jól? Hol a hiba, hogy még mindig nem teljes az életem? Mi kell ahhoz, hogy még teljesebb legyen?

Ezekben a napokban, hónapokban, lehetőség van az életem gyökeres átalakítására, de a nagy áttörés még mindig nem történt meg. Kértem Felsőbb Énem, mutassa meg, mi kell, mit tegyek ehhez. 

Az első válasz álmomban érkezett: legmélyebb fájdalmam tört fel, mely egyre csak mélyült és hatalmasodott el rajtam. Érzetben, nagyon ősi és mélyről gyökerező fájdalom mutatkozott meg, melynek oka meghatározhatatlan. Egyszerűen ott VAN a lélek legmélyén, nincs se eredője, se vége.

Felébredve fizikailag is fájdalmat éreztem és űrt a mellkasom közepén. Vajon mi ez a fájdalom és miért hagyott űrt bennem? Kellemetlen volt az érzés, ezért mélytudati szinten kapcsoltam be aranyat-magentát lelkem magjába. Felsőbb Énem cselekedett: a mellkasomba nyúlva emelte ki a fájdalom labdaszerű energiacsomagját és dobta a magentába. A lélek alkímiája a magentában kiégette belőlem a fájdalmat és a Fénylénnyé változott gyógyerő feltöltötte lelkemet, testemet. A fájdalmat, amit talán évezredek óta hurcolok magammal és annak sebhelyét, a szeretet-energia begyógyította. Éreztem, hogy ez a gyógyítás csak a kezdeti lépés. A folyamat elkezdődött, de még további munkára van szükség, vissza kell térjek ehhez az érzéshez és fájdalomhoz újra. De aznap, az akkori készségi szintemen ennyit tudtam tenni.

A következő pár nap oldások sorozatáról szólt, melyek látszólag egymástól függetlennek tűntek és mind a szeretetről szóltak, ám apránként, lépésenként vittek közelebb a valóságomhoz és juttattak el a kérdéshez: Miért nem tudom elfogadni önmagam? Érzem és élem, hogy az egyetemes szeretet három aspektusa mentén, adott készségi szintemen (!) másokat elfogadok, de magammal szemben ez az önelfogadás hiányzik. Ám ez sem igaz teljesen, hiszen mélytudati szinten, amikor megnyugszik a lelkem és az elmém elcsitul teljesen, eggyé tudok válni önmagammal, érzem a szerethetőségemet.

Éber állapotban, fizikai szinten hatalmas csatát vívtam az egómmal, az elmémmel, mire megéreztem a pillanatot, hogy kész vagyok a szembesülésre! Kértem Felsőbb Énemet, mélytudati szinten mutassa meg önelégedetlenségemnek az okát, hogy miért nem tudom elfogadni önmagam!

Előző élet nyílt meg, melynek történései nagyon mély fájdalmat hagytak bennem. Az akkori tapasztalatok, a jelen életem egy adott életterületén, a gondolataim szabad áramlását akadályozták! Eddig folytonosan egy séma alapján gondolkoztam ezen az életterületen; bárki bármit mondott, én mindenből ugyanazt hallottam meg, ugyanazt a következtetést vontam le. Egyszerűen képtelen voltam kiszabadulni ebből a mókuskerékből! Tudatosan tisztában voltam azzal, hogy gondolataim ugyanazokat a köröket írják le újra, meg újra és mindig ugyanoda térnek vissza, ahonnan indultak, de olyan mélyen belém ivódott a tapasztalat, az energia, a program, hogy nem tudtam szabadulni tőle!

Ez a mélyen berögzült „csomag” csak frusztrációt, kétséget és elégedetlenséget hozott az életembe!

A meditáció során kapott energia-esszencia segítségével, a „gondolati szabadság” érzésével, néhány napja tudatosan irányítom a gondolataimat. Tudatosan figyelem magam és minden gondolatomat. Amint észreveszem, hogy a régi módon próbálok gondolkodni, azonnal abbahagyom!

Évekig tartott az út a felismerésig, hogy egyáltalán észrevegyem, hogy a gondolataim börtönöztek be és közel egy évig tartott, hogy eljussak az elengedésig, hogy képes legyek elválni ettől a régi, nagyon mélyen berögzült sémától.

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>