24-25 éves koromban kezdődött a történet, akkor ismertem meg. Ennek már több mint 20 éve. A kapcsolattartásunk folyamatos volt, kisebb-nagyobb szünetekkel.
Emlékszem, amikor először megláttam, megijedtem, bevallom még évekig féltem tőle. Megismerkedésünk után pár hónappal e-mailt küldött nekem. Humoros formában, lazán közölte velem: „Egyszóval, jó vagy nálam baby” helyzetet. Ekkor úrrá lett rajtam a gőg, dac, sértettség, hogy: „Na velem így beszélni, meg írogatni nem lehet! Mit képzel ez???” elzárkóztam tőle teljesen, főleg azok után, hogy számomra nyilvánvalóvá vált, élettársa van és kisgyereke. Majd évekig nem történt semmi.
Időközben az én 10 évig tartó kapcsolatom végleg tönkrement és már 8-9 hónapja egyedül éltem.
Egyedüllétem időszaka alatt felmerült bennem, mi lenne, ha most megkeresném, hiszen mindig is érdeklődött irántam, mindig is volt vonzalom, csak hát ugye én nem tartottam még „ott”…
De lebeszéltem magam erről, hiszen ott van a második új feleség, második gyerek és én nem piszkoskodok ebbe bele. Nekem nem is kellett, mert azon az ominózus őszön magától megkeresett! Pár hétig telefonhívások, e-mailek jöttek-mentek, amíg eljutottunk a személyes találkozóig. Innentől kezdve heti rendszerességgel kezdtünk találkozni, amit én kb. fél évre terveztem. Mivel nős és gyerekes apa, nem akartam leragadni mellette. Úgy képzeltem, kis őszi-téli időtöltésnek jó lesz, és amikor jön a tavasz, akkor én is kivirágzok, belevetem magam az életbe és megismerkedek majd a nagy „Ő”-vel. Ez volt a tervem. Persze semmi sem a terveim szerint alakult.
A szerelmi légyottokból igen komoly szerelmi viszony lett, és ahogy az lenni szokott, az egyik fél előbb-utóbb mindig többet akar. Itt én voltam, aki többet akartam. Másfél év után volt az első szakításunk, amit a következő években négy követett – mert ő a családot nem hagyja és megérti, ha nekem ez nem jó így és…
Minden női praktikát bevetettem, amit csak ismertem és amit csak lehetett: hisztik, duzzogások, sértődések, szakítások…, célra egyik sem vezetett. Mígnem 6 évvel ezelőtt kedvesemnél egy komoly betegséget diagnosztizáltak. A probléma komolysága, a műtét és az a trauma, amin keresztülment, érzékeltette velem, hogy előbb-utóbb választás elé fog állni és a család mellett fog maradni. Így is lett – átmenetileg. Drámai hetek, hónapok jöttek. Az otthoniak előtt a kapcsolatunk kitudódott, és ő választani kényszerült, amit velem szemben igen gerinctelenül oldott meg: egy szó nélkül eltűnt. Én kéthónapnyi poklot éltem át, mert a részéről ezt a semmibevevést képtelen voltam feldolgozni. Két hónap vergődés után úgy döntöttem, nélküle bár, de folytatnom kell valahogy az életemet.
Így jött a Teremtő Önismeret, Sághy Enikő az életembe.
A Youtube-on lévő anyagokat hallgattam és éreztem, hogy ennek a nőnek igaza lehet. A meditációkról pedig nem sokat tudtam, csak azt, ha sokat és rendszeresen meditálok, megváltozik minden körülöttem. Ekkor még nem voltam annak a tudatában, hogy én változok meg. Nem tudtam, hogy az én változásom generálja a környezetem változását.
Nekivágtam, belekezdtem. A koncepció az volt, hogy a sok meditáció által ez a férfi fájdalommentesen kirezeg az életemből és nekem majd jó lesz. Legelőször a „Tudatosság” hanganyagot választottam ki. Elsőre és másodjára sem ment, viszont a harmadik alkalommal minden betalált. Ordítva, bőgve szakadt fel belőlem, hogy semmi mást nem akarok ebben az életemben, csak ezt a férfit szeretni, egyedül vagy családosan, bárhogyan…!!!
És ő másnap bejelentkezett. A történetünk, a titkos szerelmi viszonyunk pedig, mintha semmi nem történt volna, folytatódott tovább, de valami megváltozott! A következő év sok-sok meditációval telt. Reggel, este, éjjel. Nem volt a napnak olyan szabad perce, amit ne emelkedett rezgésszinten, mélytudati állapotban, alkímiával töltöttem volna. Ahogy oldottam árnyék-én tulajdonságaim sokaságát, úgy történt kettőnk között a változás. Kedvesem egyre jobban kezdett érzelmileg kötődni hozzám és hangot is adott annak, hogy mennyire látszódik rajtam a változás. Ő volt a húzóerő számomra.
Az elmúlt hat évben rengeteg beavatás, tanítás érkezett, amik új emberré formáltak. Más látásmódot kaptam, másmilyen lettem. Megtanultam, mi a feltétel nélküli szeretet és ennek a szeretetnek, szerelemnek mekkora ereje van. Látom már és gyakran érzem, az energiatörvények hogyan működnek.
Nyílt meg olyan előző élet, ahol a szüleim bűnét jöttem megváltani, de feladtam, így a karmájukat idehoztam magammal: az előző életem-beli apám dölyfösségét én itt és most gőgként élem meg, míg az akkori anyámnak a férfi alá csúszás tulajdonságát úgy, hogy szeretőként élek.
Mindamellett a pénz és hatalom energiái is jelentős szerepet kaptak mindkét életemben. A Hálát és a Hitet a Jóisten kegyelme mentén tanulom meg, hiszen a karmám tartozásait, a spirituális tanításokat a szerelem érzésén, megélésén kapom, nem pedig a betegségek által. A feltétel nélküli szeretet legnagyobb leckéjét kedvesem adja, nemcsak a mindennapokban, hanem már életek óta. Így tanulom a türelmet, az elfogadást, megbocsátást és az elengedést – ő általa. De a legnagyobb tanítás, ami felőle érkezik, az az önérték, az önelfogadás, az önmagam felvállalása – és valójában ez titkosságomnak eddigi hiányzó oka, vakfoltja.
Azt éreztem, eljött az igazság pillanata, tovább nem lehet titkolózni, hazudozni a világ és a feleség előtt. Fel kellett vállalnom magam, magammal kapcsolatban az érzéseimet, mindent.
Mindez számomra akkor nyert bizonyosságot, amikor emelkedett rezgésszinten megláttam, ha az én önértékem, értékrendem helyén van, teljes az őszinteség bennem, akkor a megváltozott energia hat, győz a vonzás törvénye. Amilyen a magam önértéke, úgy kezd értékelni a környezetem, jelen esetben a férfi engem. Felismeri az értékem, gondolatiságom és már ő az, aki keresi a kapcsolódást velem.
Fizikai síkon hosszú beszélgetések következtek és kitárulkoztam. Kiálltam magamért, elmondtam őszintén, mit szeretnék és mi az, ami már nem engedhető meg.
Meséltem az önismeretről, a bejárt utamról, hitvallásomról. Őszintén elmondtam, miért fáj nekem az, amit ő tett. Az én kitárulkozásom az ő útját is segítette, ő is megnyílt. Beszélt az érzéseiről, érzelmeiről és azok mélységéről. Tényleg változni kezd minden körülöttem, ahogy helyemre kerültem. A lelkem szó szerint fizikai fájdalom kíséretében nyílt meg és vette át a helyet, a vezetői szerepet. Pár óra alatt világossá vált minden. Ezek a történések, emberek kellettek, hogy ide megérkezzem.
Erről a tudati szintről máshogy látom az összefüggéseket és érzem az életem eseményeit, mit miből indítok és hova vezet. Csak sajnos nem olyan egyszerű ezt a tiszta tudati állapotot egész nap fenntartani, megőrizni, de igyekszem. Esténként átnézem a nap történéseit és ahol felfedezem, hogy becsúszott a régi megszokás, „hibát” lelek, azzal szembesülök és este a lélekalkímiájával „helyére teszem”, energetikailag rendezem.
Amióta a lelkem megnyílt és kitöltötte a mellkasomban a teret, azóta folyamatos tanítások érkeznek:
A szakrális szeretkezés és szerelemérzés tekintetében nagyon szép képek, érzések és megértések jöttek.
Láttam, milyen a férfi az aktus közben ereje teljében, mennyire erős és férfias, és láttam, milyen a nő, amikor lágyan befogadó.
Megéreztem, megláttam, milyen, amikor a két test és a két lélek egyesül, hogyan emelik és mindeközben egyesítik egymást.
Miközben a két test egyesül, egyesül a két lélek és fényükben eggyé olvadnak. Már maga a behatolás, befogadás is gyönyörűséges, gyönyörrel teli.
Megéreztem azt is, mire vágyik a férfi: olyan érzelmi biztonságra, bizalomra, „ígéretre”, „biztosítékra”, olyan szeretetteljes közegre, amibe bátran engedheti be magát, amiben szabadon feloldódhat, ahol nem sérülhet, hanem gyógyulhat.
Ahol nem megváltoztatni akarják, hanem szeretni. Ahol úgy elfogadják, amilyen, ahogy van.
Amikor ez a közeg, ez a biztonság számára megvan, és a nő ezt a rezgésszintet fenntartani képes, mert ő a „Rendben” van, mert ő a helyén van, mert ő már megtapasztalta Istent, akkor tudnak ők ketten az együttlétükben fényben, az egység állapotában EGGYÉ olvadni.