Két éve járok Enikőhöz, és dolgozom magamon a Teremtő Önismeret módszerével. Előtte nem foglalkoztam más irányzatokkal, és nem jártam más mesterekhez. Pár ezoterikus könyvön kívül nem igazán tudtam, mi fán terem a spiritualitás.
A kezdeteknél még sok negatív tulajdonság uralt. Bár már a cigarettán és a drogfüggőségemen túl voltam, az alkohol még ott volt az életemben. Érzelmeimet nagyon nehezen tudtam megmutatni, kényszeres megfelelésem volt az egész világ felé. Nem volt célja az életemnek, csak voltam, és hagytam, hogy sodorjon az ár. Természetesen mindezeket a negatív tulajdonságokat, sok pozitív ellensúlyozta, de ez itt most nem fontos. Utólag visszanézve sok dolog összegződése révén léptem erre az útra, nem akartam, és ezért nem is tudtam elkerülni ezt.
Az emberek legnagyobb része akkor kezd el megnyílni az új dolgok iránt, amikor már omladozik körülötte a vár, vagy amikor már zsákutcába került. Van, aki végigmegy az utcán, és beveri a fejét, van aki, félúton visszafordul, és van, akinek egy pillantás is elég, és nem megy azon az úton tovább.
Ahogy elkezdtem a meditációkat, rá pár hétre azt vettem észre, hogy kezdenek az érzelmeim felszabadulni, sok év után sikerült végre kisírnom magam. A mélytudat szinten történő blokkoldásokkal pedig átalakult ami feszített, fájt, rosszul esett. Nem volt könnyű dolog a szembesülés önmagam hibáival, de amikor sikerült rájönnöm, mi miért működik az életemben, amikor sikerült megszabadulnom az adott problémától, új erőt nyertem, csodálatos érzés töltött el utána. Ahogy haladtam előre, és láttam az eredményeimet, új erőt merítve még több időt szenteltem önmagamra. Később elkezdtek spirituális képességeim is előjönni, megérzések, telepátia, energiák érzékelése, üzeneteket kaptam többféle formában.
Akkori munkahelyemen munkámat hatékonyabban végeztem, de mégis egyre kevésbé érdekelt. Kezdtem érezni, nekem más az utam, segítenem kell az embereken. Úgy döntöttem elrugaszkodom, otthagyom a céget, sajnos a semmibe rugaszkodtam el, a tudásom és hitem ereje nem volt még elég ahhoz, hogy vágyam megvalósuljon. Mellé párosult még lustaságom is, mert a felszabadult időt nem használtam ki önmagam megismerésére és fejlesztésére. Több hónapig munka nélkül voltam, tartalékaimat mind föléltem. Majd a pénz hiányának kényszere rávitt arra, hogy újra visszamenjek régi munkakörömbe, annak ellenére, hogy meditációban láttam, nem kellene.
Az új munkahelyemen persze nem éreztem jól magam. Fél évig dolgoztam, amikor egy régebben dédelgetett álmom vált valóra, egyik ismerősömmel műhelyt nyitottunk. Olyan szépen elindult, hogy nem győztük a munkákat. Itt már olyan készségi fokon voltam teremtő erőmmel, hogy minden lehetőség az ölembe pottyant. Viszont egyre erősebb volt az a késztetésem, hogy emberekkel akarok foglalkozni.
A masszírozás velem született adottságom volt, mindig örömömre szolgált, ha valakit megmasszírozhattam. Elhatároztam, kilépek a munkahelyemről, és kitanulom a szakmát. Ezzel egy időben a műhelyben is elfogytak a munkák egyik pillanatról a másikra, tudtam nincs már dolgom vele, ezt is feladtam. Teremtő erőm megint segített, rögtön adódott egy masszőri állás betanítással. Majd megtaláltam azt a szakiskolát, amibe jelenleg is járok, és a munkámat is nagy élvezettel végzem.
Hitemmel, blokkjaim feloldásával eljutottam olyan szintre, hogy a spiritualitás eszközeivel is tudok az embereken segíteni. Végre úgy érzem, ráléptem arra az útra, amin, ha járok, otthon vagyok önmagamban. Végtelen hálát érzek a mindenkiben élő Isten felé, és mindazok felé, akik segítettek, és szembesítettek engem. Egyáltalán nem volt könnyű ide eljutni, és már látom, soha sincs vége a fejlődésnek, de amilyen nehezek a lépések, olyan nagyok benne a szépségek!
Hitemmel, blokkjaim feloldásával eljutottam olyan szintre, hogy a spiritualitás eszközeivel is tudok az embereken segíteni. Végre úgy érzem, ráléptem arra az útra, amin, ha járok, otthon vagyok önmagamban. Végtelen hálát érzek a mindenkiben élő Isten felé, és mindazok felé, akik segítettek, és szembesítettek engem. Egyáltalán nem volt könnyű ide eljutni, és már látom, soha sincs vége a fejlődésnek, de amilyen nehezek a lépések, olyan nagyok benne a szépségek!
