Azon a napon, amikor a TAN-folyamot tartottátok, egy érzés jött, hogy üljek le meditálni. Bár nem volt szándékomban, mert sürgetett az idő, de végül leültem.
Olyan érzésem volt, mintha veletek lettem volna ott, a közös meditáláson és hagytam, Felsőbb Énem vezéreljen.
Az irigységgel, a féltékenységgel dolgoztam a jelen és az előző életemben. Gyorsan történt minden. Az alkímiázás közben egy fényes villanást láttam, még ki is nyitottam a szememet, hogy megnézzem, mi volt ez!?
Ebben a pillanatban megnyílt bennem az Erő, az élet szentségének állapota, ami aznap meg is maradt bennem. Úgy éreztem, hogy ezzel az állapottal képes vagyok mindenre. Nem tudom szavakba foglalni pontosan azt az érzést, de ott valahogy minden olyan egyértelmű volt, az egyetemes szeretet mentén a tág tudattal.
Arra kértem Istent, segítsen abban, ha leesik a rezgésem, mihamarabb vissza tudjak kerülni ebbe az állapotba.