Egy furcsa érzés motoszkált bennem napok óta, amire nem találtam logikus magyarázatot. Gyermekem elutasító volt és szemtelenül viselkedett velem, amire igazából nem volt oka. Volt párom is többször lekezelően beszélt velem a telefonban. Ilyenkor már tudom, hogy magamba kell néznem, melyik az az árnyék-én tulajdonságom, aminek most van itt az ideje, hogy a felismerés után kioldjam, mert fejlődésemben akadályoz.
Felemeltem a rezgésszintemet a Teremtő Önismeret segítségével és Felsőbb Énem elkezdte kibontogatni bennem a napok óta megbúvó érzést. Ahogy a gyermekem és a volt párom által mutatott viselkedést nézegettem, erősödött a mellőzöttség, értéktelenség és a „mindent rosszul csinálok” szenvedő részem. Egyre jobban elhatalmasodott rajtam ez az érzés, kértem Felsőbb Énemet, mutassa meg, honnan ered mindez.
Először a család szó vetült elém, majd a szó kétfelé esett szét: csal-ád. Felsőbb Énem kisgyerekkoromba repített, ahol édesanyámat mutatta, aki többször megcsalta az apukámat. Ekkor éreztem magamat mellőzöttnek és értéktelennek. Nem értettem anyukám döntését, ezért gyermekként óriási csalódottság és fájdalom alakult ki bennem a viselkedése miatt.
Mélytudatszinten a félelmet megváltó energiába, a magentába engedtem ezt az óriási fájdalmat. Az ősvalómból, mint egy gombolyagból, kihúzódtak szálak, ami mutatta, milyen gondolati szálak kötnek a család szóhoz. Még mindig kívülről, a külvilágból a gondolataim egy-egy szálán vágyom a szent családra, ahelyett, hogy magamban megélném az érzését. Ezzel ellentétben pedig, tökéletesen jól érzem magam egyedül, mivel az egész gyermekkoromban megtapasztalt családi élet szenvedéssel volt teli. Amikor saját családot alapítottam, azt sem a szentségből éltem meg.
Ezekkel az ellentétes érzésekkel, a felismerések fájdalmaival vergődtem a magentában, amíg a lélek alkímiája minden sejtemből ki nem oldotta a múltam szenvedéseit, fájdalmait. A magenta átalakította fényminőséggé az árnyékaimat, amivel összeolvadtam, eggyé váltam.
Ezt követően ránéztem a múltamra, úgy éreztem, mintha sosem lett volna olyan a gyerekkorom, mint amin átmentem. Anyukám, apukám és én álltunk egymással szemben, kéz a kézben és éreztük egymás szeretetét, ahogy áramlik közöttünk. Ahogy átéltem ezt a mindent átölelő, feltételek nélküli szeretetet, felismertem, hogy ezt kerestem a külvilágban. Ez az érzés a CSALÁD szentségének a minősége.
Kivetült a család szóból három betű: „áld”.
Áldott vagyok, megérkeztem, ezt kerestem mindig, ez a szabadság!
A felszabadult szeretetenergiákat ráengedtem volt páromra és gyermekemre, megköszönve, hogy ébresztettek és emlékeztettek. Általuk tudtam felszabadítani a mélyen elrejtett fájdalmaimat és átalakítani új Teremtő erőre, amivel egy más minőségű életet tudok élni.
Ráláttam arra is, hogy a jelenlegi kapcsolatomban miért nem merek szabadon szárnyalni. Az a félelem, amit a rossz családi minta miatt hozok, megbénít. Tudat alatt nem tartottam magam értékesnek, nem volt önbecsülésem, nem hittem, hogy velem bárki is összeköthetné az életét. Ebben az új szabadságérzésben, elvárásmentesen jól vagyok magammal, hiszem szerethetőségem, szabadon repülök.
Történjen bármi is az életemben, tudom, hogy minden rólam szól, belőlem fakad, minden történés a lelkem magjának a fizikai kivetülése. Nyitott vagyok, szabad vagyok.
A meditációt követően, már másnap éreztem a változásokat: kisfiammal mindenről tudtunk beszélgetni anélkül, hogy bántón viselkedne velem. Ebben az állapotban sokkal jobban tudok a pillanatban lenni, az időt értékesen együtt eltölteni vele. Volt párommal ismét helyreállt a tiszta kommunikáció.
Számomra ezek a mindennapok csodái!