Pár nap múlva itt lesz a születésem napja és érzem, hogy egyre távolodom a lelkem magjában lévő ígérettől, a harmóniától.
Felsőbb Énem által vezérelve elindultam mélytudatba, hogy megnézzem, miből és honnan erednek bennem a kétségek.
Felsőbb Énem által vezérelve elindultam mélytudatba, hogy megnézzem, miből és honnan erednek bennem a kétségek.
Lelkem magján megnyílt a bűnösség érzése: én vagyok a család fekete báránya, szégyene, hogy eredendően én vagyok a bűn, a bűntudat. A feltörő érzéseket, a fizikai síkon jelentkező: hányingert, s hogy nem tudok beszélni, a zsibbadt torok érzését, az izzadást engedtem a félelmet megváltó energiába, a magentába. Közben Felsőbb Énem két élethelyzetemre mutatott, amikor magamra vállaltam másnak a cselekedetét és tűrtem a büntetést. A feltörő érzéseket, a bűntudat, az igazságtalanság érzését oldottam magamban az alkímia segítségével.
Majd Felsőbb Énem rámutatott Atlantiszban arra az érzésre, amikor ott az egyetemes szeretet voltam. Ennek mentén oldódott ki az az érzetem, hogy a világ összes bűnét cipelem. A legnagyobb tisztulást a torok- és a gyökércsakrámon éreztem. Az alkímia segítségével megérkezett az érzés, amivel kapcsolódtam az egyetemes szeretethez.
A felmenőim megjelentek előttem, jobb oldalon a női tagok, bal oldalon a férfi tagok. A jobb oldal energetikáján felismertem, hogy milyen játszmáim voltak:
– a kéj útján akartam biztosítani az anyagi biztonságot azzal, hogy olyan férfi legyen mellettem, aki jobb anyagi helyzetben van,
– a megfogant gyerek hova tartozásának titkolása (kakukkfióka mint szimbólum),
– bizonytalanság,
– valamint a sírig tartó bűntudat,
– amiknek az elengedése történt most meg.
Majd jött a bal oldalon a férfi energetikája, ahol:
– a felelőtlen viselkedés, kiderül, hogy van valahol egy gyermekem,
– szorongás,
– hatalom-ittasság, a nő feletti uralom,
– agresszió,
– kéj, brutalitás
érzéseit dolgoztam fel, s az egyetemes szeretettel engedtem el.
Ahogyan oldódtak ki mind a két oldalamon az árnyék-én tulajdonságok, megláttam, hogy a mindkét oldalamon sorban álló nők és férfiak fénylénnyé alakulnak és eggyé válnak. Felsőbb Énem megmutatta, hogy ez az Isten-ember: a női és férfi energiák harmóniába kerülnek, kiegyenlítődnek, egységet alkotnak. Ennek az érzésnek a tudatában a hetedíziglen felsorakozott felmenőimet átitattam fényemmel, majd ők is egy fénylénnyé változtak, amivel összeolvadtam.
Ezzel a készségemmel Felsőbb Énem megteremtette a fogantatásom pillanatát. Az egyetemes szeretet terét, az adott pillanatra. Itt egyesült bennem Édesapa által képviselt erény és Édesanya által hozott határozottság az én egyetemes szeretetemmel. Így érkeztem az anyagba. Fokozatosan növekedtem és ahogy a tér-időben közeledtem jelen énemhez, sorba engedtem a magentába a kishitűséget, a határozatlanságot, bizonytalanságot, gyávaságot, a kicsi-szürke-egér érzését, erőtlenséget, a nem tudom megcsinálni érzéseket. Miután megtörtént az alkímia, a megjelenő Fénylénnyel összeforrtam, megjött a biztonság, határozottság, tettre készség ereje, az egyetemes szeretet érzése mentén.
Tudatosult bennem, hogy ami nem az erény, nem a határozottság, az valójában nem én vagyok, én az egyetemes szeretet vagyok.
Hálás vagyok, hogy a Teremtő Önismeret módszerével ráláttam a felmenőim által működtetett tulajdonságokra, s hogy bennük és magamban kioldhattam azokat. Most jöttem rá, hogy a bennem rejlő energiák miatt vonzottam be a férfiakkal való történéseim. Nemrég megszólított egy férfi, aki jóképű, udvarias és szemmel láthatóan gazdag volt. Vacsorára hívott, én illemtudóan nemet mondtam.Tovább próbálkozott, erre határozottan, de finoman közöltem vele, férjnél vagyok és szeretem a férjem. Köszönésként annyit mondott, „nagyon vigyázzon magára”. Most mélytudaton értettem meg, hogy a bennem rejlő árnyék-én energiával vonzottam be magamnak ezt az élethelyzetet is, amiről nem is tudtam. Honnan is tudhattam volna!?
A többéves önismeretnek köszönhetem, hogy az árnyék-én tulajdonságaimat kioldva, a férjemmel a kapcsolatunkat a válás széléről megmentettem és a jómódú fiatalemberrel nem teremtettem magamnak – alacsony tudatszinten – borzalmas élethelyzeteket.
Köszönök mindent, Enikő!
