Amióta skype-oltunk, nagyon felgyorsult az életem és annyi sok csoda és öröm ér, hogy az időt egész másként érzékelem. Csodálatos úgy ébrednem ismét, hogy örömmel tölt el egy újabb nap kezdete, hogy új napra virradt. Mielőtt meditáltunk skype-on, azon fáradoztam, hogyan különítsem el magam apukámtól, s hogy kialakítok valami konyharészt az emeleten, mert a reggeliknél, amikor apu megjelent, mindenféle rossz érzés töltött el. Hát örömmel osztom meg veled, hogy azóta ez eltűnt, eltűnt a zsigeri ellenszenv és társai. Elfogadással és szeretettel ülök le reggelizni, amikor itt van velünk. Tudatosítottam magamban, hogy minden egyes alkalommal, amikor a rossz érzéseimért az apukámat, a férjemet, az anyukámat, a gyerekeimet „okoltam”, kihelyeztem magam a középpontomból és másoktól tettem függővé a saját boldogságomat, a saját érzéseimet. Nem vállaltam fel a saját érzéseimért a felelősséget. Felszabadító érzés volt ezt elengedni. Ez a szabadság, amire mindig is vágytam! Megéreztem azt, hogy „szabad döntésem van”!
A válófélben lévő férjemmel is csodálatosan alakultak a dolgok: anyák napja reggelén egyenesen a munkájából, alvás nélkül jött a gyerekekért, megéreztem, mennyire hiányoznak neki. Mindkét gyerek az ölében volt, amikor maga mellé húzott és azt mondta: „gyere ide te is” és szótlanul megölelt mindhármunkat. Abban minden benne volt, de legfőképpen az, hogy szeret. Aznap úgy volt, hogy Anyósomékhoz viszi a gyerekeket. Megkért, hogy menjek én is velük, s töltsük együtt ott a napot. Csodálatos volt vele és a gyerekekkel! A gyerekek is kivirultak…
Minden nagyon szépen működik.
