Egy csoda történt velem. Futás közben eszembe jutott a tegnap olvasott, Neale Donald Walsch „Egységben Istennel” című könyvéből pár mondat: „Az élmény időtartama tisztán egyéni döntés kérdése. Önként elenyészik, ha nem újítják meg. Ahogy a fény élessége elhalványul, ha távolodunk a forrástól, az Egység áldása is elenyészik, minél többet tartózkodunk tőle távol”.
Mélyen magamba engedtem és kimondtam belül: igen, tudatosan tudni akarom, hogy ki vagyok, most.
Két autó suhant el mellettem, s a következő pillanatban, amint elmentek az autók egy óriási szarvascsorda rohant át előttem az úton. Egy mély döbbenet volt bennem, megdermedtem a csodálattól. Éreztem a pillanat erejét, az univerzum üzenetét. Éreztem, hogy abban a pillanatban, amint kimondtam magamban, hogy most tudni akarom tudatosan, ki vagyok, megmutatták, az erő vagyok. Megéreztem, átéltem a bennem lévő Teremtő Erőt!
