Édesanya halála

Édesanyámat a karácsony előtti napokban vesztettem el sok-sok évvel ezelőtt, hosszan húzódó betegség után. Azóta minden karácsonykor feszült voltam, minden évben ez idő tájt ért valami nagy, gyötrő fájdalom. A Teremtő Önismeret technikáit évek óta alkalmazom életem minden területén, ismerem, de csak idén ötlött fel bennem, hogy megnézzem mélytudatban és választ leljek önmagamban arra a kérdésre: ha mindent mi kérünk és mi magunk teremtünk, akkor évente én miért teremtem magamnak ezeket a rossz hangulatú, keserűséggel teli élethelyzeteket december derekán? Mi a törvényszerűsége annak az újra és újra ugyanakkor felbukkanó kínzó érzésnek, mely mindig más ember képében, más formájú cselekményben jelentkezik, de az érzés maga, valójában ugyanaz!? Ez tudatos, racionális szinten úgy fogalmazódott meg bennem, hogy véget vetek ennek a fájdalmas érzésnek, elegem van belőle, nincs rá szükségem!

Ahhoz, hogy szembesülhessek, végleg felszabadíthassam magam ettől a félelem-fájdalom érzéstől, a Teremtő Önismeret alkalmazásával felemeltem a rezgésem szintjét, hogy mélytudatban megláthassam, honnan származik ez az ismétlődő érzés és mi a gyökere. Mélytudatban elővettem az elmúlt három év karácsony előtti fájdalommal megélt élethelyzeteit (azért ezen időszakot, mert 3 évvel ezelőtt kaptam egy különlegesen fájdalmas élethelyzetet, amikor ármánnyal raktak ki karácsony előtt a munkahelyemről, majd a következő évben ugyanezen időszakban a „megcsalás” érzésével szenvedtem, idén pedig a kedvesemtől jövő bántások sorozatán estem át).

Mélytudatban elegendő volt egyetlen egy élethelyzet történésébe és érzésébe belemennem, máris édesanyám elvesztésének pillanata nyílt meg. Az akkor rám zuhant tragikus élethelyzet fájdalmát, a túlélés érdekében mélytudatba zártam, a fájdalom megélése elől kimenekültem, akkor és ott úgy éltem meg, hogy én ezzel a fájdalommal nem tudok megbirkózni. Most emelkedett rezgésen, a félelmet megváltó energiában, a magentában, végre meg mertem élni az akkori fájdalmamat, a hit ereje segített abban, hogy azt a pokolian nagy fájdalmat kibírjam, most nem menekültem ki belőle, nem hagytam, hogy a mélytudatban maradjon továbbra is, ami még a továbbiakban a szenvedéseim alapjául szolgálhatna, hanem hagytam, hogy minden gyötrelem átégjen rajtam. S ahogy ezen fájdalommal szembesültem, a félelmet megváltó erő, a magenta, ezeket a fájdalmas érzéseket átalakította, alkímiázta új Teremtő erőre és felismerésekre.

Ekkor nemcsak érzésben, de értésben is megvilágosodott, hogy minden azóta átélt fájdalmam e halál pillanatának helytelen felfogásából származott, eredt. A fájdalmak megélése végén a magentából csodálatos érzésként hatalmas erővel fényként előbukkant a valóság, hogy nem vesztettem el az édesanyámat teljesen, csak a szenvedő földi maradványait hagyta hátra, s a finom szeretete, amellyel tanított engem és példát mutatott nekem, itt maradt örökségként velem, bennem, ha hagyom, hogy megéljem. Hagyjam, engedjem magamnak, hogy megéljem! Leírhatatlan lebegő könnyebbség, meggyőződés jutott részül a meditáció után.

Enikő nemrégiben tette ki a YouTube-ra „A veszteség feldolgozása” című meditációját, amit több napon keresztül minden egyes nap elvégeztem a halál évfordulójának napjáig és amikor elérkezett a halál évfordulója, életemben először csodálatos békében, nyugalomban, jókedvben, vidámságban tudtam eltölteni, az előző évekkel ellentétben. Hál’ Istennek nemcsak azt a napot, hanem az azt követő minden napot, a készülődést, karácsony minden egyes pillanatát és az azt követő időszakot hihetetlen szeretet áramlás hatotta végig. Életemben először ajándékozhattam meg a családom minden tagját és magamat a lelkem békéjével, nyugalmával, a karácsony misztériumának, szentségének megélésével. Az élethelyzeteim megértésének feldolgozását, a valóság feltárását, mint már annyiszor, most is a Teremtő Önismeretnek köszönhetem.