A következő nagyobb felismerés csomagot a párkapcsolatomon keresztül kaptam az év utolsó hónapjaiban. Felismertem, hogy a jelenlegi párkapcsolatomban nem jó helyen kezelem a Partnerem. Túlságosan magam fölé emelem, körberajongom, és tudom, hogy az energiatörvényeknek megfelelően előbb-utóbb nagy pofon lesz a vége, ha nem teszem rendbe energetikailag. Meditációban megkaptam, hogy ez nemcsak a mostani, hanem a múltbéli párkapcsolataimban is így működött. A vége mindig egy fájdalmas élethelyzet lett. Az energiáknak ki kellett egyenlítődni: amennyire nagy volt a túlrajongásom Feléjük, pontosan akkora fájdalmat kellett megélnem általuk.
Arra is ráláttam, hogy a Partnereimben csodált tulajdonságok Apukám tulajdonságai voltak: ezermesterségük, humoruk, a gondolkodásmódjuk, stb. Ahogy gyerekként növekedtem, úgy távolodtam Apukámtól és egyre kevésbé, majd egyáltalán nem fejeztem ki az elismerésemet, hálámat Felé, nem értékeltem a munkáját, amit a családunkért rendíthetetlenül tett. Vagyis megfosztottam Őt a szeretetemtől, amit tettek a testvéreim is Vele. Ezt próbálta minden eszközzel leverni rajtunk. Azt is felismertem, hogy az Apukámnak járó csodálatot a mellettem lévő férfiaknak adtam, akik nem tudtak ezzel mit kezdeni.
Most értettem meg azt is, miért nem tanított meg Apu barkácsolni és a ház körüli egyéb munkálatokra. Azt gondolta, ha Ő csinál mindent, akkor végre elismerjük, értékeljük Őt. Ő is, csakúgy, ahogy én is, egész végig csak a szeretet morzsákért harcoltunk a magunk eszköztárával. Ahogy megértettem Apukám belső működését, meg tudtam Neki bocsátani a sok fizikai és lelki fájdalmat, amit elkövetett, és meg tudtam magamnak is bocsátani, hogy mennyire nem tudtam Őt a helyén kezelni, értékelni és szeretni.
Minden fájdalmat és árnyék-én tulajdonságot alkímiáztam és megértéssel, megbocsátással a lelkemben elindult egy szeretet energiaszál oda-vissza Apukám és köztem, ami nagyon jó érzés volt.
