Egyedül

Egyedül

Szeretném megosztani veled, hogy vagyok. Nagyon megörültem a legújabb videódnak. Mindenki életét felforgatja, az enyémet is ez a helyzet, ami most van, viszont belül én nem érzek pánikot, hanem inkább egy megnyugvást, hogy valamiért kellett ez és minden rendben lesz.

Ahogy mondtad a videódban és sokan mások is előrejelezték, 2020-ban nagy változások lesznek. Nem vettük komolyan. Hozzám meg ha el is ért a prognózis, nem tudatosult, annyira arra a világra rendezkedtem be, hogy vannak a még alvók és van néhány százalék, szerencsére egyre növekedő százalék, akik ébrednek. Nem is jutott el a tudatomig, hogy 2020 ilyen világméretű átégést fog hozni. 

Amikor március 11-én kihirdették a veszélyhelyzetet, volt bennem egy kis feszültségemelkedés, de nem estem kétségbe, csupán a több százas összejöveteli lehetőségeket tiltották be. Minden más működött, hivatal, bolt, uszoda, gyógytorna, stb. Rá pár napra már bezárták az iskolákat és akkor már éreztem, hogy további szigorítás lesz. De nem éreztem pánikot, inkább megnyugodtam, hogy olyan kormányunk van, olyan miniszterelnök, aki képes saját magát is korrigálni 48 óra leforgása alatt és módosítani a döntésén.

Március 16-án a hivatalunkra vonatkozóan is kihirdették a rendkívüli ügyfélfogadási időt, ami azt jelenti, hogy kb. szeptemberben „nyitunk ki” teljesen. Mindenkit mellbe vágott, engem is persze, de nemsokára jött a felismerés, hogy ez a befele forduló, lecsendesülő időszak MINDENKINEK adomány. Ha felfogja, hogy adomány. 

Én teljesen le vagyok lassulva, a szüleimmel beszélek szinte naponta, mivel nem látogathatom őket egyelőre, de közben meg nagyon tudom értékelni, hogy süt a nap, kinyitom az ablakot. Az elmúlt két és fél hétben háromszor voltam boltban, hálát adok azért, hogy élelem van bőven, mi hiányom lehetne? Uszodák bezártak, viszont vettem online egy szobabiciklit és a gyógytorna stúdióm online óráit csinálom naponta. Mi bajom lehet? És majdnem minden nap meditálok. Ami olyan csodálatos élményeket hoz, hogy általában sírok.

Persze ér engem is külvilági inger, amin felháborodom, viszont jön a felismerés meditációban, hogy ezt most melyik árnyék-énem mondja, melyik árnyékszemélyiségem szól ki belőlem.

Azon kapom magam, hogy amióta karanténozok, nem igazán van kedvem másokkal beszélgetni. Ahogy mind jobban befele megyek, lassulok. Egyedül a barátnőm miatt van lelkiismeretfurdalásom, 3 hét óta sokkal kevesebbszer kerestem őt, mint előtte. De ha az ősvalómra hallgatok, akkor azt kéne tennem, hogy ne is keressem őt, megvan az ő külön harca és nekem is. Vegyem észre, hogy a régi megszokásnak, megfelelési kényszeremnek vége, forduljak magamba, nyíljak valóságom fénye felé és töltekezzek szerethetőségem hitének erejéből.

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>