A tegnapi TAN-folyam mélyre hatolt a lelkemben. Szeretném megosztani másokkal is.
A Tan-folyam vége felé szédülés fogott el, amit hazaérve megnéztem mélytudatszinten. Felsőbb Énem kértem, segítsen, ekkor egy fekete polipot nyitott meg lélekmagomban, a bennem lévő árnyék-én tulajdonságaim szimbólumaként. Mélyről jöttek az érzések, tisztán átláttam a játszmáimat. A polip megannyi karja mutatta érzésben a számító szándékomat, amit bekebelező, nyákos, rejtőzködő, önző, hazug, képmutató módon irányítottam, mindent (hatalmat, pénzt, tudást, szeretetet) birtokolni akartam. Közben ott voltak bennem a gőg, dac, lenézés, undor, galád, hálátlan, kitüremkedő érzések is. Ahogy kívülről láttam magam, hánytam az undortól, üvöltöttem, káromkodtam… stb. Mindeközben elém került egy másik polip, ami folyamatosan aszalódott össze, ő volt az áldozati részem, mely magában hordozta a kishitűséget, önsajnálatot, önsajnáltatást, önfeláldozó, önkínzó, másoktól elmenekülő, szegény-én szerepeket.
Ahogy szembesültem árnyékaim sokaságával, nyílt bennem az egyetemes szeretet három aspektusán a megbocsátás, elfogadás, elengedés érzése és szép lassan kifogytak belőlem az árnyék-én tulajdonságok, árnyék-személyiségek. A lélek alkímiája révén átalakultak valóságom fényére. Agyam minden receptorán éreztem, ahogyan áramlott szét a fény és nyitotta bennem a négy elem, a tűz, a levegő, a víz és a föld magas rezgésének érzéseit, a jóságot, a puhaságot, a befogadást, az elfogadó szeretetet. Harmóniába került a jobb és a bal agyféltekém.
Egyre inkább vagyok szerethetőségem hitében, hitem által nyitva bennem a szeretet érzése, melyet hagyok magamban áramolni.
Köszönöm a tegnapi TAN-folyamot!