Csoportos nagy gong hangmeditáció – egységtudat
Ahogy elkezdődött a hangmeditáció, először egy hangot hallottam, azt mondogatta: egység, forrás, egység forrás… majd elhalkult és jöttek a képek:
Meglátom magam, ahogy kikötöznek és végtagjaimnál fogva széthúznak, ütnek vernek. Felsőbb Énemet megkérdeztem, miért teszik ezt velem?! „Mert feláldoztad magad a többiekért!”
Felismerem az elbotlásomat, rezgésszintet emelek. Ahogy emelkedik a rezgésszintem, ősvalómból a megvert énemre irányítom a feltétel nélküli szeretet szimbólumát, az arany szinuszgörbét. Megtörténik az alkímia. A fénylénnyé változott énem a magasba emelkedik és egy fénygömbből fényfonalakat húz le a velem együtt meditáló társaim ősvalójába. Látom, ahogy mindenki elindul felfelé a fényfonalon. Látom, ahogy mindenki halad a saját útján. Van, aki lemarad, van, aki megtorpan. Közöttünk egy valaki nem mer elindulni, ahhoz odamegyek és ősvalómból árasztom felé a fényemet, szeretetemet. Minél jobban nem akar elindulni, annál tudatosabban árasztom felé a szeretet energiáját, majd érzem, valami változott benne! Ősvalóját fekete porfelhő hagyta el. Látom azt is, aki nagyon szépen halad felfelé a fénynek fonalán. Odamegyek hozzá és árasztom felé is a szeretetet, a fényemet. Majd otthagyom őt is és felfelé emelkedem sebesen a fényfonalam mentén. Fent a magasban mellém kerül a csoporttársam, meghitten és boldogan egymásra nézünk. Tovább emelkedünk a forrás felé, szívünkből a béke és a szeretet áramlik!!!
Ez a meditációm egy korábbi felismerésemet erősítette meg abban, hogy nem vagyok megváltó!!! Bár a fényt, a szeretetet árasztom az ősvalómból, ezzel tudom az embereket segíteni, mindenkit a saját szintjén, de mindenkinek magának kell a fénnyel önmagáért tenni.
Később a meditáció után a csoporttal beszélgettünk. Az egyik meditáló elmesélte az élményét. Miközben mesélt, a mellkasomban elkezdett hevesen jelezni a lelkem. Felismertem, hogy Ő volt az, Aki a fényfonalon olyan szépen haladt felfelé. Nagyon meghitt állapotba kerültem, sírni tudtam volna a felismerésemtől. A csoportos beszélgetés végén odamentem hozzá és elmeséltem neki a meditációmat, közben árasztottam felé a szeretetet és a bizalmat. Elmondta, hogy amikor otthon alkalmazza a Teremtő Önismeret oktatáson tanultakat, az élete szépen halad előre. Most a meditációban ismerte fel, hogy akkor jönnek a gondok, ha nem fordít magára elég időt. Ez a meditáció segített neki ebben a felismerésben!
Miközben leírtam a történetemet, az futott át rajtam, hogy bár megváltók nem vagyunk, de a fényünk erejével milyen csodákra vagyunk képesek úgy a saját, mint a mások életének jobbá tételében!
Hála, áldás, köszönet ezért a gyönyörű hangmeditációért!
M.