Egy több hónapig tartó oldás eredményét adom közre, hogy minél több embernek segítségül szolgálhasson.
Az első nagy lépésem az volt, amikor egy haladó csoportban mindenki az én egomnak tükröt tartva mutatta, fejlődésemben hol tartok, mik azok az árnyék-én tulajdonságaim, amik megvezetnek és fogva tartanak, például: a szűz-kurva- és az áldozati szerepem, a gőg, elmém szándékai, állandó magyarázkodásaim, stb.
Egom háborgott és ekkor a színjátékom csúcspontjaként azt mondta a „boszi” bennem:
– Akkor is megmutatom, hogy meg tudom csinálni, még ha nem is hisztek bennem!
Erre valaki azt mondta:
– Mi hiszünk! Te nem hiszel magadban!
Ez volt a katarzis! Ez okozta a katarzist bennem.
Ebben a pillanatban egyszerre megéreztem és megértettem az igazságot, hogy a „boszi” a ködösítő énem, aki mindig „tündökölni” akart, ő az „álfényem”, árnyékszemélyiségem, ő az, aki biztosította a túlélésem, de nem tud önmagában saját HIT-tel hinni, mindig a külvilágból nyerte az energiát.
Erre vágytam tudat alatt, hogy megérezzem és meg is értsem az igazságot. S most itt van!
Eddig csak egy szintig hittem el másoknak, Eninek, de most egyszerre átéltem, átéreztem és megértettem, majd révülten visszakérdeztem, hogy: „Tényleg? Ti hisztek bennem? Én nem?"
Hát persze, az ego nem tud hinni, „csak” mindenáron életben-, a saját mókuskerekében tartani…
Köszönöm a Teremtő Önismeret tanítását, köszönöm, hogy átélhettem a skizofrén álfényem megvezetését, köszönöm, hogy volt erőtök a színjátékomat lerombolni, tükröt tartani, szembesíteni és bennem HIT-tel hinni!
A következő lépés az volt, amikor egy csoportos blokkoldáson Felsőbb Énem megmutatta, valójában ki vagyok, milyen az az állapot, amiben a lehető legboldogabban élhetnék.
Szimbólumként egy árvalányhaj jelent meg a következő érzésekkel: teljes elengedés, szabadság, az élet áramlása.
Felsőbb Énem a táncot mutatta nekem, az Élet Táncát, mint eszközt, ami segít sorsfeladatom elvégzésében. Azt is éreztem, ahogy ennek még ellenállok, még félek tőle. S amitől félek, az a teljes elengedés! S hogy minek az elengedése? Ezt jóval később tudtam magamban megnyitni.
Az utolsó lépés, amivel eljutottam titkolt és félt árnyékszemélyiségem elengedéséhez.
Ismét egy csoportos meditáció alkalmával történt velem, hogy mindenki arra a bolygóra utazott, amely élete fő művét adta és mutatta az energiák szintjén. Emelkedett rezgésszinten az Uránusz energetikáján éreztem meg azt a sorsfordító időminőséget, amit az „itt és most” pillanata számomra adott.
Felsőbb Énem az egomat „boszorkányként” mutatta, árnyék-én tulajdonságomat – a messziség, a ködösítés, a távol van, a még nem érem el – érzése kísérte.
Ekkor hirtelen a Mars bolygóra kerültem és Felsőbb Énem a Mars energetikájával az erőmet mutatta, azt, hogy az ERŐ-t helyesen hogyan működtethetem. Megéreztem, hogy a Jóisten átadja az Erőt, s nekem el „kell” fogadnom, mert az életem fő művét ezzel az erővel vihetem végbe. Ezzel az erővel vállaltam el feladatom az Isteni tervben. Az Erőt óriási hálával elfogadtam.
Ekkor ismét az Uránuszra kerültem és Felsőbb Énem megmutatta, hogy az Uránusz energetikája milyen kincseket ad számomra, ha az egyetemes szeretettel elengedem a boszorkányomat:
– a feltétel nélküli szeretetet, a másik másságának elfogadását,
– az egyértelműséget, a tisztaságot, az őszinteséget, az örömöt, a bőség állapotát, az azonnali teremtést, az egységet, a mindenséget, az Istenséget.
Lelkemben nem volt harag, ezért nem kellett alkímiáznom. Szeretetet és hálát éreztem az iránt az erő iránt, ami elhozott az Uránuszra, megtörtént a teljes elengedés, a boszorkányságom felismerése és tudatos elengedése által átélhettem és megélhettem a Jóistennel való egység állapotát.
