A blokkoldás előzménye az volt, hogy a laptoppal még pénteken késő estig dolgoztam, majd kikapcsoltam, szombaton estefelé újra be akartam kapcsolni és nem tudtam! Párommal mindent megpróbáltunk, ami tőlünk telik, új kábel, stb... de semmi.
Nagyon sokkolt ez az esemény! Úgy éreztem, hogy „megsemmisülök”. Tudom, hogy én vonzok be mindent, azt is, hogy én alakíthatom teremtő erőre, mégis úgy éreztem, nem tudom hogyan kell. Segítséget kértem a Teremtőtől, Felsőbb Énemtől, mutasson olyan mélyre bennem, adott készségi szinten, amilyenre csak lehet.
Sok előző élet jött fel, amikben sorra láttam, ha a fényemen hozott tehetségemet meg mertem volna mutatni és felvállalni önmagam, mi minden alakult volna másként. Ami a legmélyebben érintett, hogy már kb. 16 éves korom óta tudom, érzem és hiszem, hogy ebben az életemben tanítani szeretnék, segíteni az embereknek, hogy megérezzék, meglássák azt, ami a valóságuk. Hogy megtaláltalak, felismertem milyen ajándékot kaptam a sorstól, Tőled, de ez egyben már azt mutatja, hogy megvan hozzá az erőm, a bátorságom! Tudom, hogy van sok árnyékszemélyiségem, folyamatosan változtatom őket elfogadássá, tiszteletté. Az, hogy teljesen minden beduguljon, leálljon az életemben, lesokkolt (a laptop leállásán kívül még az is történt, hogy pár ember jelentkezett blokkoldásra erre a hétre, úgy örültem, de nem jött mindenki el).
Kértem meditációban: most már itt vagyok, átadom magam Felsőbb Énemnek, legyen, aminek lennie kell! Történjen minden úgy, hogy az legyen, amiért megszülettem, hiszen csak ebben látom az életem értelmét és mélységét!
Jött a kép, az óegyiptomi beavatásunkon átélt feladatom minőségére: Felsőbb Énem tulajdonképpen azzal a fénnyel oldotta az előbb említett életeim blokkjait és felismertem, hogy a legmélyebb szinten ebben az életemben még nem mondtam ki az IGEN-t a hitvallásomra, a Teremtő Önismeretre, az ÉLET-re és Önmagamra sem, se a nőiességemre, szinte semmire! Mintha most érkeznék meg fejlődésemben oda, hogy az életem teljes valóságában Élhetem.
És ami még válaszként jött: bár mindig is éreztem, mi a feladatom, de nem kapcsolódott mégsem egyértelműen össze, nem tudatosult bennem testi-lelki-szellemi szinten. Ez az, amit Te tanítasz, Uramatyám, most éreztem meg jelen készségi szintemen, MIT IS JELENT EZ VALÓJÁBAN!!! A hármas egység: ami a szív, a jobb agyfélteke és a bal agyfélteke összehangolt egysége, az egység állapota!
Úgyhogy először életemben szívemből kimondtam hangosan: IGEN! Összekapcsoltam a szívem és a jobb-, majd a bal agyféltekémet a feltétel nélküli szeretetenergiával, megéreztem az EGYSÉGET, megéltem az egység állapotát.
Most, hogy leírom ezeket a sorokat, érzem igazán a végtelen hálát Feléd, nincsenek is rá szavak!!!
Kikristályosodtak olyan dolgok is, amit eddig tudtam, használtam, éreztem, de nem igazán értettem a működésüket. Például, hogy az egység állapota az időt a tudással összekapcsolja, benne van minden, ezért van az, hogy csak magas rezgésszinten nyílik ez az információ, a lehetőségek milliárdnyi iránya.
A meditációm vége felé Anyum is megjelent. Amióta „elment”, sosem volt olyan, hogy ne jött volna valami Tőle, most csak ott volt és mutatta, elég néha csak az energiateret tartani és hagyni, hogy történjenek a dolgok.
Felismertem, amiért nem voltam eddig igazán jelen az életemben, ezért „kellett”, hogy annyi embert elveszítsek a környezetemben és ezért tartok ott, ahol tartok.
Nem néztem meg, mennyi idő telt el a meditációban tegnap, de érzésre legalább 2 óra volt. És még nem vagyok kész. Szeretném újra hagyni, hogy történjen, oldódjon, töltsön, jöjjön, aminek jönnie kell, elég volt tényleg ebből a „harcból”. Nem azért jöttem, hogy az egész életemben harcoljak, hiszen van más lehetőség is.
Ami aktuálisan a szívem vágya most, hogy tiszta, világos, őszinte, egyenes legyek magammal és a környezetemmel, főleg, ami a kommunikációt illeti. Köszönök Neked mindent!
