A sztorihoz címnek talán ezt adnám: Mi mindent lehet tanulni az autónk által „küldött” jelekből?
Mivel a környezetünket mindig mi teremtjük, és minden rólunk szól, minket tükröz az autónk is, a mi életünk „lenyomata”. Volt részem ezt megtapasztalni.
Enikővel töltöttem együtt egy hétvégét, ahol lelki beavatásokat kaptam, emelkedett a rezgésszintem. Ezt követően pár napra, az otthonom előtt parkoló autómat megpróbálták ellopni, úgy, hogy a váltómat elállították, de nem jártak sikerrel. A Teremtő Önismeret módszer segítségével felemeltem a rezgésszintemet, ősvalómban megnéztem, hogy a kocsim ezzel nekem, mit üzen? Felismertem, hogy „váltanom” kell! A régi viselkedésmintáimmal szembesültem, átalakítottam őket. Ráláttam arra, hogy abban a minőségben kellene élnem, amiben a hétvégén részesültem a beavatás alkalmával, már nem csúszkálhatok vissza a régi begyakorolt, rögzült tulajdonságaimba.
Ezt követően megint megpróbálták elvinni az autómat. Nem értettem, hogy miért, hiszen már egyszer felismertem az üzenetet, hogy váltanom kell, és ki is oldottam a blokkokat. Egóm gyorsan meg is kérdezte: „Ennyi nem volt elég? Minek kell még 100x megnézni ugyanazt a történést!?” Természetesen egómra hallgatva – no comment – el is mentem emellett a történés mellett.
Hát láss csodát, pár napra rá, álltam a piros lámpánál és az előttem álló autó belém tolatott. Akkor már kínomban csak nevettem. Ez nem lehet igaz! Hazamentem, felemeltem a rezgésszintemet, megnyitottam az ősvalómat, és a valóságom fényében lelkem a következőket mutatta: azért tolattak belém és „toltak” vissza, mert még szembesülnöm kell magammal. Nem véletlenül történt ismét meg az eset. Van még felismerni valóm, szembesüljek magammal, azért kapom a jelet, mint üzenetet, ne lépjem át! Fel kellett ismernem, hogy a kocsimba beszerelt rengeteg biztonsági kütyü-váltózár, biztonsági kapcsoló, na meg, ami még kell, a félelmem enyhítését szolgálta. A félelmem természetesen az volt, hogy ellophatják az autómat. Ráláttam arra, hogy kihelyezem a biztonságot, és az nemcsak az autómba szerelt biztonsági kütyükre igaz, hanem az egész életemre: a páromra, a munkámra, a munkámért kapott pénzre, az engem körülvevő emberekre.
Ezt követően még egy óriási felismerést kaptam: Azért próbálták ennyiszer elvinni az autót, mert nem áramoltatom az energiákat. Vagyis, fogalmam sincs arról, hogy mit jelent adni. Amit láttam otthon szüleimtől, ha adtak bárkinek, mindig valamilyen szándékkal tették. Vagy azért adtak, mert ezzel szerettek volna elérni valamit, vagy elvárták az öröm kinyilvánítását. Például ünnepekkor, nekünk gyerekeknek kötelező volt örülni az ajándékoknak! Fel kellett ismernem, hogy nem tudom mi is szándékmentesen adni, kapni. Így segített Felsőbb Énem, hogy vegyem észre, itt az ideje e régi öröklött hajlamot, tulajdonságot leraknom, s felismernem az energiák működésének törvényét.
A szembesülés után kioldottam magamban szüleim viselkedésmintáját, és tudatomba emeltem az érzést, láttam és éreztem meg, milyen az igazi adás és kapás, amikor egyetemesen áramlik az energia. Ha többet kapok, mint adok, felborul a rend. Nem raktározhatom magamban, mert egy bizonyos mennyiség után elveszik, elvesztem, stb.
Az életünkben való történéseknek sok mondanivalója lehet, ezért érdemes éberen élni az életünket. A kioldás után anyagi vonzata már nem volt semminek, az autóm köszöni, nagyon jól van!
Most már én jövök, hogy időben felismerjem a jeleket, és tiszta szívből, örömöm teljességében tudjak adni, elengedni, elfogadni.
