Ez az érzés nagyon sokáig ismeretlen volt számomra mint saját tapasztalat. A féltékenységet a szüleim kapcsolatában láttam gyermekként.
Édesanyámnak csípőficama volt, tizenöt éves korában megműtötték, de a bal lába néhány centivel rövidebb maradt, így mindig bicegett. Ez egy nagyon súlyos kisebbségi érzést idézett elő benne, amitől soha nem tudott megválni. Ennek következtében egyre féltékenyebb lett édesapámra, aki végül be is igazolta, hogy van alapja. Ezt én gyermekként, fiatal nőként láttam, s megfogadtam, én nem leszek féltékeny. Na ezzel az ígérettel meg is teremtettem magamnak azokat az élethelyzeteket, amikben okot találhattam a féltékenységre.
Az első alkalom kb. 25 éves koromban érkezett el. Akkor még azt sem tudtam, mi is az az önismeret, így az akkori készségi szintemnek megfelelő eszközökkel oldottam meg: megszakítottam a kapcsolatot azzal a nővel, aki „miatt” féltékeny lettem. Bár azt, hogy ez féltékenység, nem tudtam, csak rossz érzés volt, annak a nőnek a jelenléte. Ezt követően sokáig nem jött elő ez az érzés.
Kb. két évvel ezelőtt a párom, aki addig kovácsolással foglalkozott, az én unszolásomra elvégezte a masszőr tanfolyamot. Olyan ügyes volt, hogy sorban érkeztek a csinosabb és kevésbé csinos nők, akiket magamhoz képest „csúnyábbnak” láttam. Egyszer csak megérkezett az a régi rossz érzés azok iránt, akiket „szebbnek” láttam. Volt egy nő, aki különösen nagy fájdalmat okozott. Nem tudtam beazonosítani ezt a rossz érzést, csak kegyetlenül fájt, nyomasztott, feszített. Ekkor már a „kezemben” volt a Teremtő Önismeret módszere, tudtam, hogyan kell felemelni a rezgésem és szembesíteni magamat, hogy megtudjam a feszítő érzés mögött milyen tulajdonság rejtezik, valamint, hogyan lehet azt, a lélek alkímiájával örökre kioldani. A mélytudaton végzett meditációban felismertem: ez a féltékenység érzése. Feltárult egy előző életem is, amelyben ez a nő akkor az édesanyám volt. Rengeteg felismerés nyílt meg az akkori kapcsolatunkról, így már teljesen érthetővé vált számomra a jelen életemben való megjelenése, tükre. Most is, mint abban az életemben, segített az önmagam megismerésében, a jobb emberré válásom folyamatában. A mélytudaton való többszöri szembesülés, oldás, a magentában való alkímiázás meghozta áldásos hatását! Hatalmas megkönnyebbülés volt felszabadulni ettől az árnyék-én tulajdonságomtól. Azóta tudom, mi is az a féltékenység! Azt is tudom, hogy ez nem a valóságom, „csak” az önértékelésemnek és a szerethetőségem hitének hiánya.
Addig, amíg a Szüleim kapcsolata édesanyám féltékenysége miatt válással végződött, az én házasságomnak nem kellett azzal végződnie! MERT nem azt választottam, hogy megint kimenekülök az élethelyzetből és a bennem titokban elrejtett sebbel egy újabb hasonló élethelyzetet teremtek. Azt sem választottam, hogy hisztériázva neki rontok a férjemnek és alaptalanul vádolva megalázom őt, hanem a dolgok mélyére ástam magamban. A lélekmagomban oldottam ki: a mélytudatból felszínre emelve szembesültem, alkímiáztam, a magamban lévő Teremtő Önismeret energiáit, technikáit alkalmaztam. Az alkímia révén ez az árnyék-én tulajdonságom empátiára, együttérzésre, tiszteletre, önmagam elfogadására, szerethetőségem hitére, spirituális képességre alakult.
Alaptalanul nem tettem tönkre a házasságunkat, ami már több évtizede a bizalomra, igaz tiszta szeretetre, egymás megbecsülésére épült és jól működik kettőnk között!
Fentiekből tanulva tudok másoknak is segíteni, hiszen így együtt tudok érezni azokkal a hozzám érkező emberekkel, akik hasonlót tapasztalnak. Meg tudom mutatni nekik, hogyan tudják megváltoztatni az életüket a Teremtő Önismeret módszerével ők is. Valójában ezzel váltam hitelessé önmagam és mások számára is.
